Az Iszlám Állam nem Szíriában és Irakban székel

Tisztelt bbjnick! Írja: „Az Iszlám Állam nem Szíriában és Irakban székel, hanem a közel-, közép-keleti és a francia, német, svéd stb. muszlim ... gyökerű középosztálybeli ... fiatalok lelkében" -Eredeti gondolat. A lényeget ragadta meg. Fogadja tisztelgésemet. -Jól értem, hogy az öntelt, nagyképű, nyugati integrációs elmebaj kritikája? Több annál, ez a kudarc diagnózisa!!!

„Az Igazán Irgalmas, a Nagyon Irgalmas Allah nevében: A Legmagasságosabb Allah azt mondta: és azt gondolták, hogy az erődjük megvédi őket Allahtól. De Allah onnan ment hozzájuk, ahonnan egyáltalán nem várták, és rettegést (terrort) vetett a szívükbe. A maguk által épített házaikat saját kezükkel és a hívők kezei által rombolták le. Vonjátok le a tanulságot, ó ti, akik tisztánlátással vagytok megáldva. 59. Szúra, 2. vers (Funcs Fanni fordítása) Egy szent támadásban, melyet Allah mozdított elő, a Kalifátus hívő katonáinak egy csoportja, akiknek Allah hatalmat és győzelmet adott, az irtózat és a perverzitás fővárosát tűzték ki célul, azt, amely a kereszt lobogóját viseli Európában, Párizst. Egy csoport, amely megvált itteni életétől, elindult az ellenség felé, Allah ösvényén keresve a halált, segítségül hívva a hitüket, a Prófétát és a szövetségeseiket, hogy megalázzák ellenségeiket. Allahban szavahihetővé váltak, annak tartjuk őket. Allah az ő kezük által hódította meg, és az ő kezük által vetett félelmet a keresztények szívébe a saját földjükön. Nyolc robbanóövet és karabélyt viselő (férfi) testvér a francia főváros szívében található, gondosan, előre kiválasztott helyszíneket jelölték meg célpontként, a stade de France-ot a keresztény Franciaország és Németország meccsén, ahol az ostoba François Hollande asszisztált, a Bataclant, ahol bálványimádók százai gyűltek össze a perverzitás ünnepére, és más célpontokat is a tízedik, tizenegyedik és tizennyolcadik kerületekben, mindezt egyidejűleg. Párizs rengett a lábuk alatt, az utcái kiegyenesedtek előttük. A támadások eredménye legalább 200 keresztény halott, és még több sebesült, a dicséret és az érdem Allahé. Allah elősegítette a testvéreink munkáját és megadta nekik azt, amit reméltek (a mártírságot), beindították a robbanóövüket az istentelenek között, miután elhasználták a lőszerüket. Fogadja őket Allah a mártírok között, és engedje meg nekünk, hogy kövessük őket ebben! És Franciaországnak és azoknak, akik az ő útján járnak, tudniuk kell, hogy az Iszlám Állam fő célpontjai maradnak, és továbbra is érezni fogják a halál szagát, amiért keresztes hadjáratot folytattak, és meg merték sérteni a Prófétánkat, és azzal hencegtek, hogy legyőzték az Iszlámot Franciaországban és megverték a muzulmánokat a Kalifátus területén a repülőikkel, amelyek haszontalannak bizonyultak Párizs büdös utcáin. Ez a támadás csupán a vihar kezdete és egy figyelmeztetés azoknak, akik készek gondolkozni és levonni a tanulságot. Allah a legnagyobb. Márpedig Allahé a hatalom, ahogyan a követeié és a benne hívőké is. De az alattomosak ezt nem tudják. 63. Szúra, 8. vers" (Funcs Fanni fordítása)" "Dobó csak úgy lóháton szedte magára a vasruhát. Kristóf lóháton ülve adta rá a mellvértet, a karvasat, a vaskesztyűket. Azután leugrott, s a lábvasakat szíjazta fel az urának. Végül az aranyos sisakot nyújtotta föl neki. - A másikat hozd ki - felelte Dobó -, az acélsisakot. Már akkor olyan világos volt, hogy lent a török csapatokat tisztán lehetett látni. A falak alatt, az árkokban ezernyi turbán és sisak hullámzott. De még csak álltak. A jelet várták, hogy az ostromot megkezdjék. Nem sokáig kellett várniuk. Amint a világosság annyira megnőtt, hogy a rontások fokait, a kiálló köveket s gerendasorokat meg lehetett látni, a török táborban a müezzinek ájtatos ezánéneklése hangzott egyszerre száz helyen is a vár körül. A rengeteg tábor messze terjedő zörgéssel borult arcra, s emelkedett vissza térdre. Mint mikor közelgő zivatar mormol, úgy mormolta a nagy pogány tábor az imádságot: ...Allah... prófétánk, Mohamed... bátorítsd meg a szívünket... Terjeszd ki győzhetetlen karjaidat... Dugd be tüzet okádó szereiknek torkát... Változtasd ebekké a hitetlen eszteleneket, hogy egymást mardossák halálra... Küldj forgószelet földjükre, hogy szemük elteljen porral, s földhöz veressenek... Törd össze lábuknak csontját, hogy előttünk meg ne állhassanak... Szégyenítsd meg őket, dicsőséges prófétánk, hogy fölöttük tündökölhessünk, és a te országod örökké virágozzon! S nagy zörgéssel fölpattantak. - Biszmillah! (Isten nevében!) A török ágyúk és a puskák egyszerre megdördülnek. A vár falai megrendülnek, töltések szerteszakadnak az odarobbanó temérdek ágyúgolyótól. A bástyák sövényére záporként hull a nyíl és a puskagolyó. A levegő puskaporbüdösséggel telik meg. Az eget-földet reszkető dörgésbe a dobok, kürtök, trombiták lármája, százezernyi török Allah-üvöltése vegyül. Az árkokból sáskák sokaságaként ugrálnak elő az aszabok, janicsárok, delik, dzsebedzsik s mindenféle gyalogtörök. Az ostromlétráknak erdeje száll a megrombolt falak és bástyák felé, s a létrák mögül a nyilak zápora suhog magas ívekben a falakra. És harsog a török tábori zenekar. De fölülről is lezúdul a felelet. A lefelé irányzott ágyúk lángot, vasat, ólmot és üvegcserepet okádnak oda, ahol a legsűrűbben sokadzik a török. Százak borulnak vérbe, s ingadoznak, dőlnek. De százak tolongnak ugyanabban a percben az elesettek fölé. A kénbűz gomolygó füstben terjedez a várban is. Az ostromlétrák belecsattannak a kőbe, a vasba, a gerendába, és szinte futva emelkedik fölfelé a falakon a sokaság. A fejeken pajzs. Az egyik kézben szakállas lándzsa, a szájban keresztbe fogott görbe kard. Huszonhét török zászló leng-lobog, vezeti a hadat a létrán fölfelé a paloták mögött, a romlásokon. - Allahu akbár! La iláha ill Allah! Ja kerim! Ja rahim! Ja fettah! - viharzik szüntelen a bőszült ordítás. - Falra! Falra! - hangzik fenn mindenfelől. S a falak megnépesülnek. Csak most indul meg a bombahullás. Csak úgy kézzel dobálják alá a sistergő, aztán lángoló s végül durrogó bombákat. Ezernyi hulló-dörgő-pattogó villám. Rikoltások, ordítások, füst, durrogás, kénbűz. A létrák horogvasán csattog a szekerce, a csákány, a fejsze. Némelyik létrán húsz ember is kapaszkodik, mikor leszakad. Egymást törve zuhognak alá, s utcát csapnak a lent nyüzsgőkön. Azonban a helyükbe egy perc múlva új hulláma torlódik a fegyveres sokaságnak, s a felkapcsolt létrák mellé új létrák emelkednek. Allah! A szegletbástyán, amelynek tegnap este óta Bolyky bástyája a neve, Gergely deák meg Zoltay rendelkezik. Az ostrom vihara ott még erősebben zúg, mint a másik három törésnél. Mert a szakadék nagyobb. A feltörekvők is többen vannak. A bombák százával verik le a mászókat, s oldalt is lőnek rájuk. De nem drága a töröknek semmi élet, mikor annyi van. Csak egyszer be tudjon törni tíz! A nyomában már egymást tolva, óriási folyamként dőlne be az egész had. Hát ember kell a gátra!"

bbjnick! Ez új nekem nem tudtam,hogy nyugaton az isten ellen harcolnak. Biztos azért mert szabad vallásgyakorlás van. Az abortusz kényes kérdés de még az állatok is ha úgy ítélik meg hogy nincs módjuk felnevelni az összes utódot bizony kilökik a legéletképtelenebbet.Talán ez az a téma amire nincs jó válasz. A buzi házasság egy század rendű ügy aránytévesztés azt úgy beállítani mintha az valamit meghatározna a kontinensen. Azt nem tudom mi van az európai arab fiatalok szívébe de az IS. biztos nem az arab emberek felemelkedését akarja és nem is a muzulmán hitet szeretné érvényre juttatni. Folyamatos harcot és hatalmat akar.És amíg lesz olyan nagyhatalom aki saját érdeke miatt pénzzel segíti őket addig újra és újra fel fog bukkanni akárhány alkalommal leverik.Talán csak a neve, szervezeti formája változik.

Tegnap este fejeztem be a Huntington könyvet. A civilizációk háborúja 1993-95-ben íródott. Közben próbáltam értelmezni azt amiben élünk. Nagyon megnyomott. Pont erről volt benne szó, hogy akár tetszik, akár nem, de ma is (sőt egyre pregnánsabban) ennek a vezérfonalnak (vallás) mentén mozognak a bábuk a sakktáblán. A délszláv háború döbbentett meg leginkább. Bosznia oldalán mudzsahedinek harcoltak, az iráni Köztársasági Gárda, még szudáni, indonéziai katona is volt ott. A szerbek orosz, görög és román, tevőleges katonai segítséget kaptak. A horvátok pedig német, magyar, stb., összességében római katolikus nemzetektől kaptak segítséget. Mindez a XX. sz. végén. Nos, ez a tendencia nem hogy csökkenne, de erősödik. A mi keresztény-zsidó görög hagyományaink a reneszánsszal és a Felvilágosodással, az emberi alapjogokkal valamint az erőnkkel együtt olyan cizellált társadalmat hozott létre, ahol a kereszténység csak egy kis szelete ennek a kaleidoszkópikus képnek. Elkényeztettük magunkat és létrehoztuk a jóléti társadalmakat, volt időnk és energiánk szocializmuson, fasizmuson, liberalizmuson, demokrácián, nemzetközi jogon, állam és vallás szétválasztásán gondolkodnunk és azokat ki is próbálnunk. Utána meg dilemmában vagyunk, hogy vajon melyik milyen mértékben határozza meg a gondolkodásunkat. Megtehettük, mert erősek voltunk. Sajnos (ezt nagyon hangsúlyozom, hogy sajnos!) mára ez nem megengedhető luxus. Ha nem zárunk össze, akkor egy emberöltő alatt visszafordíthatatlanul elbukunk, alárendelt szerepbe kerülünk. Ahogy a többi civilizáció cselekvését a vallás határozza meg, talán úgy nálunk is ez lenne a kézenfekvő. Erre azonban ma nem látok esélyt. Szerencsétlen Fukuyama nagyobb hülyeséget nem is írhatott volna, mint, amit írt.