„Magyarországon ma – nagyszerű költőnk szavaival élve - »fejére szól, ki szót emel«. Fejére szól a társadalom megkárosítjainak tömege: mélyszegénységben élők, a földjétől megfosztott,becsapott családi gazdálkodó, a fizetésemeléséért küzdő ápoló, szociális munkás, pedagógus, az adóterheket nyögő vállalkozó. Az időskori szegénység rémével szembenéző nyugdíjasaink zöme. A brókerbotrány ki nem fizetett károsultjainak több tízezres tömege, a közel háromezer kisemmizett ESZOSZ-dolgozó.
Az Arany Jánostól kölcsönvett mondat végén azonban áll még valami. Egy felkiáltó jel amely nem csak a Walesi Bárdok híres sorának ad nyomatékot, hanem a Magyar Szocialista Párt kongresszusának is. E jel a világ minden nyelvén a határozott felszólítás, az erős érzelmek, a felkiáltás, a felindultság jele, sőt, egyezményes nemzetközi jelként a veszélyre is utal, nem utolsó sorban pedig általános figyelemfelhívás szimbóluma.