Érzelmeket ismer fel a robotkutya

„Robotokkal és érzelmekkel kapcsolatban a legnagyobb félreértés, hogy arra gondolunk, a robot érezni fog valamit, amihez negatív tartalmakat asszociálunk. Kérdés persze az is, hogy milyen érzelmekről beszélünk. Arról se feledkezzünk meg, hogy képes legyen látni mások érzéseit.

Sherry Turkle (MIT) sötét képet vázol fel: érzelmi függésbe kerülünk a robotoktól. Az a válaszom, hogy emberi kapcsolatokat akarunk, és ez a legfontosabb. Ezzel együtt időnként szükségünk van arra, hogy irányítsanak, bátorítsanak.

Képzeljük el, hogy szomorúak vagyunk. Ilyenkor gyakran nagyon nehéz bárkihez fordulni, bárkit elérni. El tudjuk képzelni, hogy egy robot annyira felvidít, hogy tudunk másokkal is kommunikálni? Odaszól például, hogy „tornásszunk egyet!” Megpróbál rugalmasabbá tenni.

A másik oldal, hogy nem akarunk robotokkal helyettesíteni embereket. De mi van, ha egyedül, társ nélkül élő idős személyek robottal laknak együtt? Nem a társat helyettesíti, hanem az adott személyt segíti.

2008-ban, Japánban kezdtem el robotikával foglalkozni. Az országban havonta ezer robotot adnak el. Úgy tűnik, valami nagyon nagy dolognak vagyunk a kezdetén.

A cunami alatt is ott tartózkodtam. A mentőrobotok a másik olyan alkalmazás, amit rendkívül hasznosnak tartok. Ember által megközelíthetetlen katasztrófahelyszínekre mennek, és úgy mentenek meg életeket, ahogy mi nem tudunk.”