A per

„Nem igazán számít, hogy az adott feladat kíván-e különleges szaktudást, tapasztalatot. Úgyis majd az alvállalkozók sora végzi el a munkát. Jut is, marad is. Bár a brüsszeli csecsért sort állók egyike-másika néha úgy jár, mint az egyszeri cimbalmos: járni jár, de nem jut.

Aztán napi gyakorlat az is mifelénk, hogy utólag majd lepapírozzuk az ügyet. Egyrészt a papír elbír bármekkora nagy számot is, másrészt meg csak akkor lesz fontos, ha el kell számolni a projekttel. Az ellenőrző fázisok beiktatása meg csak az uniós bürokraták okoskodása miatt követelmény. Azt mi majd tudjuk... Ha meg valami aktakukac mégis akadékoskodnék, odacsúsztatunk neki néhány dokumentumot. Ja, ha fölpúposodik az új bicikliút, ráfogjuk az időjárásra meg a mellette álló fákra.

Ám Mosonmagyaróváron az új műtőben nem a burkolat adta meg magát. Fatális tragédia történt. Drámaian nagy ár azért, hogy komolyan vegyük végre a játékszabályokat.”