Egyrészt ők a magyar kapitalizmus vadságának áldozatai: őket köti gúzsba a mindennapi küszködés, a bürokrácia és az erős partnerek terhe. Az ő továbblépésüket korlátozza az önvédelemből intim működés, a lehetőségek megragadásához szükséges időtáv és a bevonható tőke hiánya. Ahogy sorozatunk előző részében bemutattuk, ha kisebb cégeink teljesítménye elérné a visegrádi országok átlagát, 10 százalékkal, 3 ezer milliárd forinttal több lenne az, amit évente elkölthetnénk.
Másrészt a hazai cégeken keresztül tarthatjuk meg az új termék teremtette piacokat és profitot, a hatékonyságjavítás hozamát. A multik innovációs központjaiban jól fizetett szakértők nagyszerű dolgokat találnak ki, de a felfedezés hozama a vállalatot illeti meg. Ha egy hazai vállalkozó újít, a pénz az ő zsebében marad, a megnyíló üzleti lehetőségek itthon generálnak beruházást. Való igaz, az ő esetükben nem új molekuláról vagy algoritmusról van szó, hanem csak a bort kelendőbbé tévő palackról, a lakásvásárlást egyszerűbbé tévő honlapról. Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekünk.(...)