A döntő első fordulója után a tavalyi nyertes ismétlését valószínűsítették legtöbben, ám Horváth „Színész Bob" Kristóf meglepően rövid második szövegével – szándékosan vagy sem – lepöckölte magát a dobogóról.
„A színpadi szereplés nem újdonság senkinek, erről szól a slam, hol szűkebb, hol tágabb körben versenyeztetik az újabb írásokat (a Slam Poetry Budapest Klubban például havonta). A lényeg, hogy magvasak, érdekesek, nyelvileg cizelláltak legyenek. Az országos döntőbe azért nem nagyon érkeztek szkippelhető, bátortalanul előadott sorok. Néha a szójáték irányába húz a mérleg, máskor meg a felkavaró mélylélekbúvárkodásba, itt-ott megbújik az aktuálpolitika, odaát meg feltárul a generációs szakadék. Nem minden »sztárslammer« döntőzik. Aki nem szerepel, a zsűriben ül (Süveg Márk), vendégfellépőként látható (Pion István) vagy a nézőtéren drukkol (Závada Péter). Jó páran egy-egy szövegbe is bekerülnek, Kemény Zsófi többe is.