A hatalommal való szembenállás mindig aktuális

2015. október 01. 12:37

Felesleges kordonokkal vagy határkerítésekkel telezsúfolni például egy Shakespeare-drámát, a lényeget úgyis mindenki megérti, aki meg akarja érteni és úgyis mindenkinek ugyanaz fog róla eszébe jutni. Interjú.

2015. október 01. 12:37

Létezik olyan értelmezés, miszerint a Száll a kakukk fészkére McMurphy-je afféle »csavargó Messiás«: nem pusztán dacból, szórakozásból, nem csak a saját, de sorstársainak érdekében is síkra száll a Főnéni ellen, szemeket nyit fel, ráébreszt, egyfajta – bár sajátosan megnyilvánuló – világjobbító szándékkal bomlasztja a diktatúrát.


A legtöbbször nem jóindulatból cselekszik, hanem azért, hogy neki jó legyen, hogy a maga oldalára állítsa az ápoltakat a főnővérrel szembeni csatájában, hogy szövetségeseket keressen. Az Indiánnal való kapcsolata bizonyos szempontból különleges, nagyjából ő az egyetlen, akit sikerül kimozdítania a - valójában megjátszott – katatóniából. Milyen furcsa: valaki besétál a zárt osztályra és három perc alatt feltűnik neki, hogy ez az ember nem süketnéma, holott tizenegynéhány év alatt senki nem jött rá… Szóval, McMurphy nem mindig öncélú, de a személyiségéből adódóan látja, hol a hiba a rendszerben, ahova bekerült – ezeket a hibákat pedig mindenkinek jól odadörgöli az orra alá. Az viszont pozitívum, hogy az ápoltaknak egy kicsit felnyitja a szemét. Az biztosan neki köszönhető, hogy az Indián végre felvállalja magát és kiszökik. De hát nagyjából ennyi az ő tetteinek a hozadéka, túl sok mindent nem ér el. (...)

Hiába a ’60-as évek Amerikájában, ráadásul egy nagyon specifikus közegben játszódik a történet, nem egy konfliktushelyzetről könnyen asszociálhatunk a jelenkorra. Cél, hogy aktualizáljatok az előadással?

Nézd, a hatalommal való szembenállás mindig aktuális – ha innen nézzük, az történik, hogy Ratched nővér diktatúrájába becsöppen valaki, aki elkezd forrongani és megbolygatja a rendet. Miközben a legnagyobb elmebeteg épp ő maga. De expliciten, szájbarágósan nem érdemes a mai magyar hétköznapokra, közállapotokra utalgatni - akár megnézik, akár elolvassák a darabot, a közönségnek biztosan feltűnik számos párhuzam, ami azt az érzetet kelti, hogy akár ma, itt és most is játszódhatna. Mi itt nem az aktualizálhatóságot próbáljuk meglovagolni; tulajdonképpen csak azt játsszuk, ami írva van. Ilyen szempontból felesleges kordonokkal vagy határkerítésekkel telezsúfolni például egy Shakespeare-drámát, a lényeget úgyis mindenki megérti, aki meg akarja érteni és úgyis mindenkinek ugyanaz fog róla eszébe jutni.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Orbán és Zelenszkij harca, kegyetlen ukrán fenyegetés, őrült putyinozás – itt az új Mesterterv

Orbán és Zelenszkij harca, kegyetlen ukrán fenyegetés, őrült putyinozás – itt az új Mesterterv
Tovább a cikkhezchevron

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
írmag
2016. március 17. 12:50
Az a sejtésem, hogy Bromden nagyfőnök szerepét sem érted, így a felesleges kordonokkal vagy határkerítésekkel operáló csúsztató kavarásod ócska és pártos Orbánozás. Egy kis szégyenérzet?
Válasz erre
4
1
teljesenertelmetlen
2016. január 28. 19:12
a hatalommal való szembenállás mindig aktuális Kivéve, mikor az SZDSZ volt hatalmon...
Válasz erre
7
1
puszika
2015. november 23. 14:51
Ez az észlény nem érzékeli az egyre fogyó liberális társaságot.Ott KÖTELEZŐ trendink lenni.A saját maguk által felállított trendnek megfelelően.Azt viszont tudja ez a nímand,ha onnan kivágják /mert kíméletlenül kivágják, ha nem "úgybeszél/ elmerül a nagy semmiben!!
Válasz erre
2
0
Sajid
2015. október 27. 22:14
Jaj de unalmas ez mar!
Válasz erre
15
3
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!