Stratégiát váltott a Kreml

„- Putyin New Yorkban még az Obama találkozó és az ENSZ Közgyűlésben elhangzott beszéde előtt cinikus hangvételű interjút adott, amiben azonban igaznak bizonyult dolgokat dörgölt a Nyugat, de főképp az Egyesült Államok orra alá. Tény, hogy közel másfél éve ott van a térségben az amerikai vezetésű katonai koalíció és nem tud eredményt felmutatni. Amint Putyin is hangsúlyozta, az eddigi szerény eredmények a kurd harcosoknak és Aszad hadseregének köszönhetők. És felvetette az ENSZ-felhatalmazás kérdését. Hogy Oroszország is csatlakozik az IS elleni koalícióhoz, de csak ENSZ BT felhatalmazással. De hirtelen miért lett Putyin ennyire érzékeny a nemzetközi jog finomságaira, épp ő lenne a nemzetközi jog védelmezője?

- 2004-től, az ukrajnai színes forradalom óta, Putyin és környezete azt érzékeli, hogy a Nyugat e színes forradalmak segítségével általa legitimnek tekintett rendszerek megbuktatására törekszik. És úgy ítéli meg, hogy a humanitárius katasztrófa vagy az emberjogi helyzet dráma megingása vagy emberiség elleni bűntények sem adhatnak felhatalmazást arra, hogy külső szereplők, mégpedig ENSZ BT felhatalmazás nélkül beavatkozzanak. Úgy érzékelik Moszkvában - és ennek már több, mint egy évtizedes története van -, hogy egyszer csak Oroszország következhet. Talán ilyen megfontolásból próbál Putyin a nemzetközi jogrend konzerválójaként fellépni. Hozzáteszem, nem tudjuk, hogy Oroszország beavatkozása milyen formában fog megtörténni, földi erők harci cselekményeket fognak végrehajtani, vagy csak levegőből nyújtanak támogatást. Az Obamával folytatott beszélgetés utáni sajtótájékoztatón Putyin a szárazföldi beavatkozás lehetőségét kizárta. Ugyanakkor utalt arra is, hogy ha nem kap BT-felhatalmazást, de a legitim kormány, vagyis Aszad kéri fel erre, azt is a nemzetközi joggal egybecsengő helyzetnek tekintené, ami felhatalmazná Moszkvát a beavatkozásra és benntartatná a nemzetközi jog keretei között. Ezt többször aláhúzta.

- Hozhat elmozdulást az, hogy x nyugati ország légiereje mellett megjelenik az x+1-ik? Biztonságpolitikai szakértők eléggé egybehangzóan azt mondják, ezt a csatát szárazföldi beavatkozás nélkül nem lehet megnyerni.

- Nem vagyok katonai szakértő, én is csak a szakértők véleményére tudok hagyatkozni – vélhetően tényleg nem lehet csak a levegőből legyőzni az Iszlám Államot. A kérdés az, hogy a légicsapások mellett kialakul-e egy széleskörű koalíció, amely elfogadja, hogy míg meg nem törik az IS-t, marad Aszad, s ez a szélesebb koalíció a feleket megerősíti abban, hogy szárazföldi műveleteket is végrehajtsanak? Paradox módon ezt segítheti a török és az izraeli magatartás elmozdulása. Sem Törökország, sem Izrael nem érdekelt abban, hogy jelentős orosz erők Szíriában tartósan jelen legyenek. A törökök azért, mert a kurdok elleni fellépés szabadságát veszítik el, az izraeliek pedig a Hezbollah elleni fellépésekben azt a fesztelenséget, amit korábban élveztek a szíriai területeken időről-időről való beavatkozásaikban. Mivel abban érdekeltek, hogy az oroszok mielőbb elmenjenek, lehet, hogy ez növeli mindkét szereplő kompromisszumkészségét az Aszad-rezsim fenntartásában és az oroszokkal való együttműködésben.

(…)

- Van-e más választási lehetősége a Nyugatnak, mint elfogadni Oroszországot partnerként a közel-keleten? Ilyen tekintetben áttörést jelent az Obama- Putyin találkozó?

- Áttörésnek nem látom nyomát. A nyilvános megszólalás, a közgyűlésben elmondott beszéd és a megelőző interjúk nem adnak alapot ennek feltételezésére. Sokkal kevesebbet tudunk a másfél órás Putyin-Obama találkozóról. Nyilván, mindkét vezetőt belpolitikai kényszerek is kötik, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a zárt tárgyaláson akár olyasmiben is megállapodhattak, amiről egyelőre nem tájékoztatják a nyilvánosságot. A találkozót követő gesztusokból azonban inkább az olvasható ki, hogy nem történt áttörés. Olyan bizalmi vákuum veszi körbe Oroszországot, főképp Amerika részéről, ami nagyon nehézzé teszi az együttműködés kialakulását.”