A BodyScape kvartett táncosai (Arany Virág, Hadi Júlia) kiegészülve egy remek zenésszel és vizuális művésszel (Damien Pairon, Stephane Kozik) megkísérlik a nem hallhatót hallhatóvá, és a nem láthatót láthatóvá tenni 45 percben. Mind a 4 felvonás külön álló történet, még is nagyszerűen összekapcsolják őket a vizuális megoldások, amik valós időben követik a mozgást és a zenét valamint ezek reagálnak is egymásra, így maximális kölcsönhatásban vannak a színpadon, létrehozva egy Lynchet idéző világot.
Zenével életre keltett hercegkisasszony
A nyitó jelent esetében a hercegkisasszony egy android, ami egy töltőállomás mellett pihen, ahová rövid időn belül megérkezik a herceg, és a lány szájába adott fém alkatrészen játszani kezd. Ahogy próbálja beindítani a gépet, azonnal a szemem elé villant mind Az ötödik elem Liluja, mind a Ghost in The Shell Motoko őrnagya, és a két film géptest-felépülős jelenete. Az előadás tovább is gondolja a filmeket, hiszen egyszerre jeleníti meg azt, hogy a gép(test), sőt az ember önmaga mennyire kiszolgáltatott másoknak. Egy gyönyörű metafora ez kép, és talán ebben a jelenetben a legszembetűnőbb a hozzá nem értő közönség számára is, hogy mi történik. A hangszer az android szájában van, illetve az android teste is maga a hangszer, a férfi pedig játszik rajta, folyamatos felvétellel, újrakeveréssel és loopolással, közben pedig szép lassan kibontakozik a zene, mire az android, immár egyedül, de életre kel – akarom mondani, bekapcsol.
Fittness Glados mint légiutas kísérő
Aki ült már valaha repülőn, az pontosan tudja milyen bizarr a stewardesek együttmozgása a mesterkélt hangra, ami azt magyarázza, hogy mielőtt lezuhan a repülő, azért rakd fel magadra azt az oxigénmaszkot; és ha menekülni kell, válaszd a hozzád legközelebbi vészkijáratot. Ezzel a jelenettel indul a második rész: egy olyan hanggal, mintha a Portal játékból Glados gügyögne hozzánk, hogy teljesen felesleges az ellenállás, úgyis eléget. (És amúgy is, a torta egy hazugság.) Ezután beindul egy Rubint Rékát is megszégyenítő alakformáló óra, vetítve pedig a fitnesstracker-applikációkból jól ismert kis diagramm. Előbb-utóbb természetesen ez meghibásodik, ahogy az androidok is, ahogy a hétköznapokban mi is elvesztjük a lábunk alól a talajt, ha folyton csak ugrálunk, pörgünk és nem állunk le.