Pólusok

„Vannak, akik eleve csak két erőt, Amerikát és Kínát látják a középpontban, az átalakuló világ pólusait azonban jobban leképezi, ha az egyik oldalon a Nyugatról, míg a másikon a nem Nyugatról beszélünk. Az első magába foglalja a mindinkább Amerikának alárendelt Európai Uniót is, míg a másik a BRICS országait, Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-Afrikát, ahova bejelentkezik még Irán, s mások is.

Az új helyzet új játékszabályokat követel. Az eddig egyeduralkodó, ám a változásokat látva ma láthatóan ideges Amerika egyre kevésbé tudja rákényszeríteni akaratát és normáit a többiekre. Az erőegyensúlyon alapuló világban minden eddiginél jobban előtérbe kerül a kompromisszum kényszere, de az is látszik, hogy az egyensúly kialakulásáig inkább a feszültség, a bizonytalanság uralja a nemzetközi kapcsolatokat. Ebben az új helyzetben egyrészről mindennél fontosabb a hideg fej, a döntések felett érzett felelősség, másrészről az erő mellett a bátorság; jó időben meghúzott lépésekkel is előre lehet sorolódni. A gazdasági teljesítmény továbbra is meghatározó, ám felértékelődik a diplomácia szerepe is. Mint Oroszország szíriai fellépése is mutatja, a kedvező pillanatot megérzők akár gazdasági erejükön felül is teljesíthetnek. Nagyon fontos azonban az időzítés, s e tekintetben a döntést kísérő populista retorika, a sokáig belpolitikai érdekeket követő lépések ellenére Magyarország nyerhet is a migránsok kérdésében elfoglalt markáns álláspontjával. Ahogy lapunk tudósítójának Vlagyimir Putyin is elismerően megemlítette, ha csendben is, de már szinte egész Európa követi Orbánt.”