A hagyományos stílusú kísértettörténet már rég nem divat, legkésőbb azóta nem, hogy Hollywood legutóbbi ilyen, nagyobb költségvetésű próbálkozása annak idején alaposan elhasalt.
„Del Toro túl sokat vacakol az átlátszó fordulatok felvezetésével, a kísértetházas panelek egymásra halmozásával (riadt, gyertyafényes kószálások a ház folyosóin, a szörnyű múlt lassú felderítése), a külsőségekkel való hivalkodással, és az egyébként bizarr, gonosz Wasikowska-Hiddleston-Chastain háromszögben rejlő sötét lehetőségek jórészt kiaknázatlanok maradnak közben (ráadásul a máskor mindig remek Chastain itt nagyon nem találja a helyét, menthetetlenül kilóg a filmből). A Bíborhegy méregfoga így csak néhány hatásos, ijesztő jelenetben és egy-két különösen brutális erőszakkitörésben villan meg, de sem a feszültség, sem az érzelmi intenzitás, sem a sztori mélyén rejlő, iszonyú erejű tragédia nem képes igazán kibontakozni.
A Bíborhegy olyan, mintha Del Toro egy nem létező mesterművének sikere nyomán készült, profin megmunkált, de hideg, szenvedély nélküli, „üssük a vasat, amíg meleg” utánzat lenne egy mérsékelten tehetséges iparostól – szép és a maga módján szórakoztató, de minden vele kapcsolatos élmény már a stáblista alatt illanóban van. Még mindig inkább ez, mint egy Paranormal Activity vagy egy James Wan-opus, de nagy kár, hogy manapság csak ezekből válogathatunk a témában.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Rendszeresek a címlapsztorik és az interjúk a tiszásokkal.
