A két politikus elég sok közös tulajdonsággal bír. Mind Corbyn, mind pedig Trump megveti pártjuk mérsékelt szárnyát, és természetesen a mérsékeltek is utálják őket. Ebből kifolyólag mindketten sikeresek olyan emberek mozgósításában, akik korábban kiábrándultak a politikából. Emellett mindkettő mozgalomként vagy keresztes hadjáratként látja pártját. Mindkettő hatalmas sértéseket tud okozni anélkül, hogy belátná ezeket. Továbbá mindkettő fundamentalista módon használja a nyelvet. Corbyn egy »jobb« társadalmat akar építeni, mintha létezne egy objektív és érvényes elgondolás arról, hogy mi a jobb. Trump vesszőparipája pedig az »amerikai«. Ez nem egy koncepció, hogy jogilag és tényszerűen mi az »amerikai«, hanem egy megkülönböztetés az »amerikaiatlan« tevékenységektől.
A leginkább érdekes viszont a vallással való viszonyuk. Míg Corbyn ateista, addig Trump egy presbiteriánus, aki Bibliákat gyűjt. Trumpról azonban nehéz lenne azt mondani, hogy igazán vallásos ember lenne. Legfőképp azok alapján, ahogyan viselkedik. Azt viszont mindenki tudja, hogy Trumpnak névlegesen vallásosnak kell lennie abban a politikai pozícióban, amit elfoglal. Corbynra ez azonban egyáltalán nem vonatkozik. Nyilvánvaló azonban, hogy Corbyn egalitarianizmusa és pacifizmusa csakis valamifajta vallásként áll meg, mert egyszerűen lehetetlen a logikából, a józan észből vagy empirikus megfigyelésből eredeztetni. Azért, hogy igazságosak legyünk Corbynnal szemben, el kell ismerni, hogy ő valószínűleg tudatában van a fenti ténynek, írja Allison. Nem csak hogy nem annyira ellenséges a kereszténységgel szemben, mint néhány párttársa, hanem el is ismerte a »zsidó-keresztény tradíció« jelentőségét. Mindeközben Trump azt állítja, hogy ő lesz a leginkább keresztény elnöke az Egyesült Államoknak. Viszont Allison szerint ez alatt igazából azt kell érti, hogy ő lesz a leginkább »antikeresztényellenes«, ami abból áll, hogy nehéz idők várnak majd az ateistákra és muszlimokra.”