A lengyel választásról és a katolikus jövőről

„Mazurczak a Crisis Magazine-ban megjelent cikkében a lengyel politika és a katolicizmus kapcsolatairól írt. Szerinte az elmúlt évek világibb trendje megtörni látszik Andrzej Duda elnök megjelenésével, aki fiatal, karizmatikus, remekül fel tudja használni a média adta lehetőségeket és nem fél bevallani, hogy vallásának elvei vezérlik a vitás kérdésekben való döntéshozatal során. (...)

A 2007 óta kormányzó Polgári Platform kezdetben jobbközép kereszténydemokrata pártnak számított, ám szociálpolitikai kérdésekben egyre inkább a baloldali nézetek felé hajlik.

A Polgári Platform képviselőinek nagy része, és a korábbi elnök, Bronisław Komorowski is katolikusok, ám világosan bebizonyították, hogy úgy vélik, vallásuknak nem szabad befolyásolni politikájukat. Mazurczak szerint több kérdésben (pl. homoszexuálisok helyzete, abortusz) hoztak olyan döntéseket, amelyek nemcsak a katolikus vallás tanításaival mentek szembe, de a lengyel társadalom véleményével is.

A Polgári Platform hatalma azonban gyengül, emellett 2015 augusztusában új elnök került hatalomra, Andrzej Duda, aki a Lengyel Köztársaság eddigi legkatolikusabb elnökének tekinthető. Duda véleménye szerint »a lengyel nemzet erőssége a katolikus értékekben rejlik«. Mazurczak úgy látja, Komorowskival ellentétben Dudát nem érdekli az Európai Unió véleménye, politikája nem az ő kielégítésüket célozza. Programja megvalósításához parlamenti többségre lesz szüksége, és a Jog és Igazságosság le is győzte a Polgári Platformot a minapi lengyel választáson.

A Jog és Igazságosság képviselői ugyanolyan komolyan veszik vallásukat, mint Duda. Elsődleges céljuk a lengyel családok támogatása, kiemelten kezelve a többgyermekes, szegény családok megsegítését. Úgy vélik, a támogatások révén javítható a jelenleg alacsony termékenységi ráta.

Mazurczak szerint a két párt közötti különbség napjaink migránskérdésének kezelése körül is megfigyelhető. A Polgári Platform engedelmesen készen áll az Európai Unió kéréseinek teljesítésére és hajlandó befogadni a nagy számban érkező muszlim bevándorlókat, figyelmen kívül hagyva ennek kulturális következményeit. Ezzel szemben Duda és a Jog és Igazságosság hangsúlyozzák, hogy csak azokat a közel-keleti üldözött keresztényeket látják szívesen, akik ténylegesen veszélyben vannak, és hasonló kulturális gyökerekkel rendelkeznek, mint a lengyelek.”