A posztszekuláris Magyarország

2015. október 05. 11:38

Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény.

2015. október 05. 11:38
Pendulumblog
Foucault ingája

Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény. A helyes megfogalmazás talán úgy hangzana, hogy keresztény is, és szekuláris is. Ezt Jürgen Habermas úgy nevezte, hogy posztszekuláris társadalomban élünk, amely meghaladta már a modernitás nagy vallástalanító projektjét, és ahol a szekuláris embereknek éppúgy tolerálniuk kell a vallás megnyilvánulását a közszférában, mint ahogy a vallásos embereknek is tolerálniuk kell a szekularizmusét. Ez természetesen nem jelenti az állam semlegességének felülírását, csupán azt, hogy elismerjük a vallás közösségformáló erejét, és folyamatos dialógusra törekszünk a társadalmi folyamatokat értelmező vallásos és világi narratívák között. Ezeknek a narratíváknak egyike sem tarthat igényt kizárólagosságra.

Egy keresztény identitású embert éppúgy zavarhat az, amikor valaki a kereszténységre hivatozva kirekesztést propagál. A kereszténységre hivatkozó fundamentalizmust éppúgy nem lehet a kereszténységgel magával azonosítani, mint a politikai iszlamizmust az Iszlám vallással.

A kereszténység politikai bunkósbotként vagy éppen egyes társadalmi csoportokat kirekesztő döntések szépségtapaszaként való felhasználására nem a kereszténységtől való elhatárolódás az adekvát válasz. Sőt, a hatalom ezen megnyilvánulásainak éppen az a céljuk, hogy hamis ellentétek alapján polarizálják a társadalmat, kiprovokálják a militáns szekularizmus, ateizmus megnyilvánulásait, amelyek segítségével aztán még kéjesebben tetszeleghetnek a kereszténység védőpajzsának szerepében. Nem csak akkor és csak azért van bajunk a kereszténységre hivatkozó jogtiprással, kirekesztéssel, mert nem vagyunk keresztények, hanem azért, mert jogtudatos polgárok vagyunk. Ebben osztozhat keresztény és a nemkeresztény egyaránt. Ki azért, mert ezt diktálja neki a hite, ki azért, mert ezt diktálja neki az ésszerű belátása. Ennek a vallások fölötti értékközösségnek a felmutatása az igazi válasz a demagógiára és a kirekesztésre.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2016. szeptember 02. 19:40
A kereszténykultúrkörhöz való tartozás nem feltétlenül jelent templomba járást. Szerintem ennél sokkal többről van szó. Ha valaki nem értené, lakjon huzamosabb ideig egy muszlim országban, legyen az akár a kellemesebbek közül való is, és megérti.
Viator
2016. július 08. 12:26
"Ezeknek a narratíváknak egyike sem tarthat igényt kizárólagosságra." Akkor miért akarnak a liberáltak kirekeszteni mindenkit, aki másként gondolkozik, és nem fogadja el a dogmáikat?
Tábor Radosti
2015. november 20. 12:04
"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy forró! Így mivel langyos vagy és sem forró, sem pedig hideg; kiköplek a számból." (Jelenések 3:15–16)
péterx
2015. november 04. 14:45
1.A "vallásokról" nem tudok nyilatkozni , mert ez így túl differenciálatlan lenne . 2.A katolikus hit értéke "feletti" érték viszont nincs, mert Jézusban van a teljes lét . 3. A jog pedig mindenütt a világon megadja a közös-minimális-kötelező együttműködési szintet .
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!