A posztszekuláris Magyarország

„Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény. A helyes megfogalmazás talán úgy hangzana, hogy keresztény is, és szekuláris is. Ezt Jürgen Habermas úgy nevezte, hogy posztszekuláris társadalomban élünk, amely meghaladta már a modernitás nagy vallástalanító projektjét, és ahol a szekuláris embereknek éppúgy tolerálniuk kell a vallás megnyilvánulását a közszférában, mint ahogy a vallásos embereknek is tolerálniuk kell a szekularizmusét. Ez természetesen nem jelenti az állam semlegességének felülírását, csupán azt, hogy elismerjük a vallás közösségformáló erejét, és folyamatos dialógusra törekszünk a társadalmi folyamatokat értelmező vallásos és világi narratívák között. Ezeknek a narratíváknak egyike sem tarthat igényt kizárólagosságra.

Egy keresztény identitású embert éppúgy zavarhat az, amikor valaki a kereszténységre hivatozva kirekesztést propagál. A kereszténységre hivatkozó fundamentalizmust éppúgy nem lehet a kereszténységgel magával azonosítani, mint a politikai iszlamizmust az Iszlám vallással.

A kereszténység politikai bunkósbotként vagy éppen egyes társadalmi csoportokat kirekesztő döntések szépségtapaszaként való felhasználására nem a kereszténységtől való elhatárolódás az adekvát válasz. Sőt, a hatalom ezen megnyilvánulásainak éppen az a céljuk, hogy hamis ellentétek alapján polarizálják a társadalmat, kiprovokálják a militáns szekularizmus, ateizmus megnyilvánulásait, amelyek segítségével aztán még kéjesebben tetszeleghetnek a kereszténység védőpajzsának szerepében. Nem csak akkor és csak azért van bajunk a kereszténységre hivatkozó jogtiprással, kirekesztéssel, mert nem vagyunk keresztények, hanem azért, mert jogtudatos polgárok vagyunk. Ebben osztozhat keresztény és a nemkeresztény egyaránt. Ki azért, mert ezt diktálja neki a hite, ki azért, mert ezt diktálja neki az ésszerű belátása. Ennek a vallások fölötti értékközösségnek a felmutatása az igazi válasz a demagógiára és a kirekesztésre.”