Dokumentumok bizonyítják: Brüsszelben arra készülnek, hogy a Fidesz nyeri meg a választást

Az elemző szerint ráadásul az is egyértelmű, miért nem lenne rájuk szükség, ha Magyar Péteréket tartanák esélyesnek.

Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény.
„Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény. A helyes megfogalmazás talán úgy hangzana, hogy keresztény is, és szekuláris is. Ezt Jürgen Habermas úgy nevezte, hogy posztszekuláris társadalomban élünk, amely meghaladta már a modernitás nagy vallástalanító projektjét, és ahol a szekuláris embereknek éppúgy tolerálniuk kell a vallás megnyilvánulását a közszférában, mint ahogy a vallásos embereknek is tolerálniuk kell a szekularizmusét. Ez természetesen nem jelenti az állam semlegességének felülírását, csupán azt, hogy elismerjük a vallás közösségformáló erejét, és folyamatos dialógusra törekszünk a társadalmi folyamatokat értelmező vallásos és világi narratívák között. Ezeknek a narratíváknak egyike sem tarthat igényt kizárólagosságra.
Egy keresztény identitású embert éppúgy zavarhat az, amikor valaki a kereszténységre hivatozva kirekesztést propagál. A kereszténységre hivatkozó fundamentalizmust éppúgy nem lehet a kereszténységgel magával azonosítani, mint a politikai iszlamizmust az Iszlám vallással.

A kereszténység politikai bunkósbotként vagy éppen egyes társadalmi csoportokat kirekesztő döntések szépségtapaszaként való felhasználására nem a kereszténységtől való elhatárolódás az adekvát válasz. Sőt, a hatalom ezen megnyilvánulásainak éppen az a céljuk, hogy hamis ellentétek alapján polarizálják a társadalmat, kiprovokálják a militáns szekularizmus, ateizmus megnyilvánulásait, amelyek segítségével aztán még kéjesebben tetszeleghetnek a kereszténység védőpajzsának szerepében. Nem csak akkor és csak azért van bajunk a kereszténységre hivatkozó jogtiprással, kirekesztéssel, mert nem vagyunk keresztények, hanem azért, mert jogtudatos polgárok vagyunk. Ebben osztozhat keresztény és a nemkeresztény egyaránt. Ki azért, mert ezt diktálja neki a hite, ki azért, mert ezt diktálja neki az ésszerű belátása. Ennek a vallások fölötti értékközösségnek a felmutatása az igazi válasz a demagógiára és a kirekesztésre.”