Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény.
„Ha azt mondjuk, hogy Magyarország vagy Európa nem keresztény, azzal éppúgy nem mondjuk el a teljes igazságot, mintha azt mondanánk, hogy keresztény. A helyes megfogalmazás talán úgy hangzana, hogy keresztény is, és szekuláris is. Ezt Jürgen Habermas úgy nevezte, hogy posztszekuláris társadalomban élünk, amely meghaladta már a modernitás nagy vallástalanító projektjét, és ahol a szekuláris embereknek éppúgy tolerálniuk kell a vallás megnyilvánulását a közszférában, mint ahogy a vallásos embereknek is tolerálniuk kell a szekularizmusét. Ez természetesen nem jelenti az állam semlegességének felülírását, csupán azt, hogy elismerjük a vallás közösségformáló erejét, és folyamatos dialógusra törekszünk a társadalmi folyamatokat értelmező vallásos és világi narratívák között. Ezeknek a narratíváknak egyike sem tarthat igényt kizárólagosságra.
Egy keresztény identitású embert éppúgy zavarhat az, amikor valaki a kereszténységre hivatozva kirekesztést propagál. A kereszténységre hivatkozó fundamentalizmust éppúgy nem lehet a kereszténységgel magával azonosítani, mint a politikai iszlamizmust az Iszlám vallással.
A kereszténység politikai bunkósbotként vagy éppen egyes társadalmi csoportokat kirekesztő döntések szépségtapaszaként való felhasználására nem a kereszténységtől való elhatárolódás az adekvát válasz. Sőt, a hatalom ezen megnyilvánulásainak éppen az a céljuk, hogy hamis ellentétek alapján polarizálják a társadalmat, kiprovokálják a militáns szekularizmus, ateizmus megnyilvánulásait, amelyek segítségével aztán még kéjesebben tetszeleghetnek a kereszténység védőpajzsának szerepében. Nem csak akkor és csak azért van bajunk a kereszténységre hivatkozó jogtiprással, kirekesztéssel, mert nem vagyunk keresztények, hanem azért, mert jogtudatos polgárok vagyunk. Ebben osztozhat keresztény és a nemkeresztény egyaránt. Ki azért, mert ezt diktálja neki a hite, ki azért, mert ezt diktálja neki az ésszerű belátása. Ennek a vallások fölötti értékközösségnek a felmutatása az igazi válasz a demagógiára és a kirekesztésre.”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
A mai útátadást úgy is tekinthetjük, hogy összekötöttük a burgenlandi magyarokat az erdélyi magyarokkal.
De a polgármester a helyetteseire is gondolt.
