Magyar indie képregények: kevés a pénz

„Hogyha megnézzük a megjelenések dátumát akkor láthatjuk, hogy borzasztóan sok idő telik el két megjelenés között. Itt akár évekről is beszélhetünk. Általánban teljesen logikusan egy börzére időzítik ezen megjelenéseket, hiszen itt koncentrálódik a legjobban a képregényes kultúrkör, itt van a legnagyobb esély, hogy eljuttassák a füzeteket az olvasókhoz. Ezen megjelenésekkel az az egyik baj, hogy hát igen ritkák. Az ember elfelejti, majd persze börzén eszébe jut, hogy van ilyen meg olyan is és talán meg is vásárolja őket.

Amit mostantól írok az csupa spekuláció: ennek az egésznek, mármint a magyar füzetes képregényeknek a problémája a pénz, vagyis a pénz hiánya. A nyomtatás nehézsége, hogy nem áll a kiadvány mögött egy kiadó. Persze nem beszélgetünk DC vagy Marvel féle cégekről, de sokkal kisebbekről sem annyira, hiszen véleményem szerint a képregény Magyarországon még mindig úgy azonosítja a piac, hogy a képregény az, ami megjelenik a Metropol hátulján 3 panelban.

A srácok rengeteg időt és energiát ölnek egy-egy füzet elkészítésébe, de néha ez nem elég. Ebben a fostalicska materialista világban kell a mocskos pénz, hogy támogatni és építeni lehessen az álmokat. Ennek hiánya szerintem sokszor meg is ölheti a motivációt. Ott van például a Titánember, aminek előre elkészített füzetei folyamatosan jelennek meg. Ezen füzeteket úgy hiszem, nem előre készítik el, hanem ha elkészül egy, kiadják valahogy, majd jön a másik. Nincs konzisztens tervezés, csak ad hoc jelleggel publikálás. Ez sem feltétlen egy jó út. Kijelenthetjük, hogy ezek az ún. »indie«képregények még gyermekcipőben járnak kishazánkban, és csak remélni tudom, hogy egyszer mind a közönség mind alkotók fel tudnak nőni a feladathoz, addig is: »hajrá fiatalok!«, mi veletek vagyunk!”