„Kanyarodjunk vissza az alapproblémára: civilként, függetlenként definiálja magát, közben évek óta a párt tagja. Ebben ugye érez némi ellentmondást…
Tagja vagyok az MKP-nak. Huszonévesen – még az egységes MKP idejében – léptem be a párt dunamocsi alapszervezetébe, mert azonosultam azokkal az értékekkel, amiket a párt képvisel. Közösségi tevékenységemet azonban minden időben a párton kívül folytattam, ez azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló, aki kicsit is követte a hozzánk kötődő aktivitásokat. Büszke vagyok arra, hogy eredményeinket, mindazt, amit felépítettünk, bármiféle pártbefolyástól függetlenül, gyakran ellenszélben, civilként értük el. Egész eddigi munkánkkal azt akartuk bizonyítani, hogy lehetséges a pártpolitikán felülemelkedve is tenni a közösségért.
De hogyan lehet valaki egyszerre párttag is meg független?
Egyszerű helyi tag voltam. Miután beléptem ezzel tovább nem is foglalkoztam. A helyi szervezet gyűlésein évek óta nem veszek részt, a tagságom azonban automatikusan megmaradt. A listára nem azért kerültem, mert valamelyik járási vagy megyei szerv oda jelölt, hanem mert mint civil aktivistát megkeresett a párt vezetősége, én pedig három társammal együtt együttműködési szerződést kötöttem az MKP-val. Minket nem köt semmilyen regionális struktúra ajánlása, független jelöltekként kerültünk tehát a listára. A választókat egyébként ez aligha fogja érdekelni: ők alternatívát akarnak látni, mi pedig olyan jelöltekként állhatunk eléjük, akik nem a pártranglétrát végigjárva jutottak ide, hanem azért karikázhat bennünket, mert civilekként ismer minket.
Az ön nevéhez társadalmi szinten elsősorban a Gombaszögi Nyári Tábor felfuttatása kapcsolódik. Gombaszög plurális programjával, függetlenségével a szlovákiai magyar nyár legkellemesebb szigete lett. Mi lesz vele ezután, hogy főszervezője politikusnak áll az egyik pártban?
Gombaszög bizonyos értelemben az életművem, az utóbbi években ez a komplex szervezés töltötte ki szinte minden szabadidőmet. Nem hagyom, hogy emiatt csorbát szenvedjen, ezt garantálom szervező társaimnak ...