Létrehoztunk egy népességet, amelynek tagjai gyűlölik egymást

„»Migránsok, agresszorok, harácsolók, áldozatok, mérgezés, háborúk töltik ki tudatunkat« – írta nemrég az egyik Facebook-bejegyzésében, majd összehívta az embereket egy közös flashmobra. Miért érezte úgy, hogy most már önnek is meg kell nyilvánulnia ebben az ügyben?

Azt gondoltam, meg kell tennem, amit tudok. És én azt tudom, hogy embereket hozok össze egy közös célért gondolkodni, meditálni. Ez a közös cél pedig nem egy nagy dolog, mégis mindennek az alapja: a békesség.

Nem akarok olyan hangzatos kifejezést használni, mint a Béke, hiszen nem is igazán tudjuk, mit értünk ez alatt. Amikor már a békefenntartó erőkről beszélünk, meg hogy háborút indítunk a békéért, akkor az már nem az, amire én gondolok. Most minden arra irányul, hogy az emberek széthúzzanak, egymást gyűlöljék, és egymás torkának essenek, ezért úgy éreztem, azoknak is össze kell fognia, akik ennek az ellenkezőjét akarják. (...)

Nem gondolja, hogy ez a fajta »nem foglalok állást« is egyfajta állásfoglalás?

Abban nem foglalok állást, hogy kinek van igaza. Itt van például ez a menekültkérdés, ami senkinek sem jó. Az, hogy ezek az emberek menekülnek, az is rossz. Hogy megállítják őket, az is rossz, de ha továbbengedik őket, az is rossz. Akikhez menekülnek, azoknak sem jó.

Tehát most a lehető legrosszabb a helyzet. Viszont ha nem a gyűlölet hangján beszélgetnénk egymással és egymásról, akkor biztos, hogy még ebből a helyzetből is a lehető legjobb alakulna ki. Nem látom a politikai megoldást. Nem is hiszek a politikában. A politika egy nulla. Ezt az egészet a politika hozta létre. Én egy egyszerű művész vagyok. Azt tudom, hogy ha összejövünk százan és ugyanarra gondolunk, az erősebb, mint ha mindenki csak otthon puffog. Ez nem politikai erő, hanem tudati erő. És a tudatban történik úgyis minden.

Azt mondja, minden a tudatban történik, a tudat teremti a világot. Akkor ez nem azt jelenti, hogy épp olyan ez az ország, amilyet megérdemlünk?

A magyarok évszázadok óta minden oldalról meg vannak gyepálva. Ha megnézzük a történelmet, itt fel-alá járkáltak a legkülönfélébb idegen hatalmak, akik nyomták bele a földbe a magyart, plusz a magyar önmagát is elcseszte. Sikerült létrehozni egy olyan népességet, amelynek a tagjai gyűlölik egymást. De sokkal mélyebben fekszik a néplélekben a békesség, a szeretet és az összetartás, mint a felszínen lévő széthúzás. Ez olyankor derül ki, amikor az ember már épp majdnem meghal, és visszanéz az életére. Aki közel került a halálhoz, az tudja, hogy az igazán értékes pillanatok nem a vagyonból, meg a pozícióból származtak, hanem a szeretetből.”