A keresztény önfelszámolás módszertana

2015. október 19. 08:57

Tegyük fel például azt a kérdést, hogy a mi a demokrácia? Na, ugye. S le lehet vonni azt a következtetést, hogy demokrácia voltaképpen nincs is.

2015. október 19. 08:57
Köntös László
reposzt

„Természetesen lehetne sorolni az ellenérveket a keresztény európai múlt tagadásával szemben, s még csak nem is kell ehhez kereszténynek lenni. De nem ez az érdekes, hanem az a gondolkodásmód, ahogyan egy keresztény szerző eljut ehhez az elképesztő konklúzióhoz. Ez a keresztény önmegszüntetés módszertana. A séma végtelenül egyszerű, de egyben ijesztő is. Mint látni fogjuk, ezzel a logikai sémával el lehet jutni bárminek a tagadásához.

Először is, fel kell tenni azt a kérdést, hogy a mi a kereszténység? Aztán az így fogalmilag megkonstruált kereszténységet, a tiszta képletet, az igazit, keresni kell a valóságban. Könnyű belátni, hogy az elvontság szintjén megfogalmazott »tiszta« kereszténység a valóságban, vagyis a történelemben - társadalmi szinten - nem létezik. Ki mondhatná ugyanis, hogy a kereszténység klasszikus korszakaiban is, amikor úgymond mindenki keresztény volt, a szó teológiai értelmében mindenki keresztény volt? A »keresztény társadalom« valóban fogalmi konstrukció, de ettől még nem hazugság. A fogalmilag megalkotott »láthatatlan« egyház sohasem azonos a történelemben megvalósuló, „látható” egyházzal. Nincs az egyház számára elkülönített történelem. Ezek után le lehet vonni a következtetést: keresztény Európa nem is volt.

De ugyanezt a logikát alkalmazni lehet más tartalmak nemlétének az »igazolásához« is. Tegyük fel például azt a kérdést, hogy a mi a demokrácia? S aztán meg kell vizsgálni, hogy a demokrácia tiszta fogalmi konstrukciója miként valósul meg a történelemben. Na, ugye. S le lehet vonni azt a következtetést, hogy demokrácia voltaképpen nincs is.

A módszer javasolható mindazoknak, akik valamiképp igazolni akarják, hogy a valóság bizonyos tartalmaihoz való érzelmi viszonyuk kérdéses, mert a hagyományos evidenciák megszűntek a számukra. Bizonytalan identitásúaknak különösen javallt. Ez a dekonstrukció módszertana. Mindent meg lehet kérdőjelezni, aztán számonkérni a valóságon, hogy aztán végül a magától értetődőségek világát felváltsa a teljes kétség. Bajod van a magyarsággal? Semmi gond. Csak tedd fel azt a kérdést, hogy a mi a magyar? Mi is? Na, ugye. Bajod van a nemi identitásoddal? Semmi gond. Csak tedd fel azt a kérdést, hogy voltaképpen mi a férfi, vagy mi a nő? Mi is? Na, ugye. Bajod van a történeti kereszténységgel? Semmi gond. Csak tedd fel azt a kérdést, hogy voltaképpen mi is a kereszténység? Mi is? Na, ugye. Egészen vigasztaló eredményekhez lehet eljutni, ha az ember a bizonytalan identitását racionálisan igazolni akarja.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
t.l.n
2015. október 31. 01:21
Köntös Úr, tisztelettel, de Ön azt állítja magáról, hogy református. Ne haragudjon, de miként lehet Ön református, ha egyszer nem keresztyén (már bocsánat a kiigazításért). „Először is, fel kell tenni azt a kérdést, hogy a mi a kereszténység? Aztán az így fogalmilag megkonstruált kereszténységet, a tiszta képletet, az igazit, keresni kell a valóságban.” Tisztelt Köntös Úr. A kereszténység fogalmát nem kell megkonstruálni, mint ahogy nem kell megkonstruálni a szék, meg az asztal fogalmát sem. A keresztény azt jelenti: Krisztus-forma, vagy Krisztus-követő. Ennyit jelent. Vajon miként követi Ön Krisztust azzal, hogy relativizálja a kereszténységet? Önnel ellentétben nem akarok hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni arról, hogy az ég mért nem kék, és víz miért nem nedves, egyszerűen szögezzük le, hogy Európa sosem volt Krisztus-követő, sem Krisztus-forma. Ezt onnan tudom, hogy elolvastam a Bibliát, meg tanultam történelmet és a kettőt a józan eszemmel összevetettem. Ez ilyen egyszerű. Önnél e három tényező közül valamelyik nyilván hiányzik, mivel feltételezem Önről, hogy a cikk megírásakor a legjobb szándék vezette. Egyébként ismerős a logikája. Én azt állítom, hogy a lábasban lévő víz nem elég forró, mert nyers marad benne a tojás . Erre jön valaki és azt kérdi, „csakugyan nem elég forró az a víz? Aztán honnan tudod, te azt? Egyáltalán mi az a forróság? És mi az a víz, és legfőképpen, mi az, hogy elég? Hová jutna a világ, ha mindenféle jöttment megkérdőjelezné a víz forróságának elégségességét. Ja, hogy a tojás? Kit érdekel? Ja hogy langyos, és nyúlós, és büdös? Hát, ez van fiam, csak ilyen van itt nálunk, ez volt mindig is, nem is lesz más, eddcsakmegszépen, finom.
Zokni
2015. október 26. 08:22
"... a bűn az ugyanolyan hétköznapi emberi tapasztalat, mint mondjuk a krumpli..." - idézi, hogy a bűn "szentesítését" kárhoztatom a vallásban. Nos, az jópofa, csak a kérdésben nem jutunk előre vele. Ugyanis üzenem Idézettjének - a túlvilágon biztosan hallja is -, hogy természetesen a bűntelenség is ugyanolyan hétköznapi emberi tapasztalat, mint például a fejtett bab.
Zokni
2015. október 26. 08:11
"...Vágó úr!:-D" - írja. Gondolom, nevezett ismert "ráció mániájára" utalva. Pontosan ez a különbség. ÉSZÉRVVEL nehezen cáfolható a rövid eszmefuttatásom. Csak HITTEL. És ez valóban ":-D" - vicces.
Csomorkany
2015. október 20. 17:54
Chesterton mondá vala, hogy a bűn az ugyanolyan hétköznapi emberi tapasztalat, mint mondjuk a krumpli.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!