Bormarketing: ahol minden eladó, ott nincs vevő

„ A beszélgetés kulcsszavai a siker, a minőség és az eladhatóság voltak. A bor – még ha kacifántos borleíró szaknyelven beszélünk is róla – egy jó ár-érték arányon eladandó agrárgazdasági termék. Ehhez persze jól kell tudni pozicionálni. Az »agresszív, lerohanó marketing« csak rövidtávon tudja szolgálni az értékesítést, ezért fontos feladat, hogy kis lépésekkel, megegyezésen alapuló stratégiával tudjunk előre menni. A borkommunikáció akkor sikeres, ha egy nyelvet beszélünk, ugyanazt értjük bizonyos fogalmak alatt.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a belföldi- és a külföldi piac más típusú kommunikációt és stratégiát igényel. Míg idehaza inkább az egyes pincészetek, borvidékek brandjei erősítendők, külföldön elsősorban az országról kell ismereteket átadni. Közös azonban a két típusú marketingben, hogy a célcsoportot jól kell tudni megválasztani, és azokat okosan kell tudni orientálni. Ennek elsődleges eszköze az edukáció lehet, hiszen a saját fogyasztóinkat »ki kell nevelni«: minél több ismerettel rendelkeznek a borvidékről, a borról, a borászatról, annál magabiztosabban nyúlnak egy-egy palack után az üzletekben.

(...)

A nyomtatott médiumok kapcsán felmerült, hogy sokkal nagyobb felelősség van a vállukon, hiszen lassabban tudnak kommunikálni, ugyanakkor maradandóbb és nehezebben korrigálhatók az ott leírt információk. Fontos, hogy aki kommunikál, hiteles legyen, mert ezáltal lehet csak értékes információkat közvetíteni. Sajnos az angol nyelvű kommunikációnk bor témában még mindig csak néhány lelkes blogger vagy szakértő írásaira szűkül, pedig jelen kellene lenni a nagyvilágban annak saját nyelvén is.”