„Vona tökéletesen látja, hogy Novák Előd semmi másra nem alkalmas, csupán arra, hogy a Jobbik néppártosodása miatt bizonytalankodókat kalapács és véső mutogatásával tartsa a szekértáborban. Csodálkoznék, ha ez nem egy előre leosztott forgatókönyv szerint történne, ami egy újabb lépés a Jobbik professzionális káderpárttá válásának rögös útján. A szerepek kiosztása már a viszonylag kevesebb figyelmet kapott frakcióvezető-helyettesi átalakításban is látszott, amit nemrégiben hajtott végre a Jobbik. Azaz látszik, hogy kiket pozícionálnak a Parlamentben. Nem véletlen, hogy az emlékművet a jelképtől »megtisztítani« kívánók között nem menetelt Vona Gábor, akinek ez a szerep már nagyon rosszul állna.
Kétségtelen tény, hogy a Jobbik népszerűségének időleges visszaesése a Fidesz menekültpolitikájának következménye. Nagyon jól látható, hogy az ellopott stratégia sok eltűnt támogatót hozott vissza a kormánypártoknak, míg a Jobbik stagnál. A feladatok kiosztásánál ezért a Jobbiknak nem csupán arra kell figyelnie, hogy ne veszítse el a régi, radikális hangnemet kedvelő törzsgárdát, hanem arra is, hogy megnyerje a Fidesz jobb szélén állókat. Teljesen világos, hogy a végtelenségig fragmetált baloldal ebben az állapotában képtelen váltópártként megjelenni, így erre kizárólag a Jobbiknak lehet esélye.
A legnehezebb ügy éppen ez, hiszen a Jobbik akkor lehetne komoly favorit 2018-ban, ha óvatosan fideszes jegyeket szedegetne magára, ergo: egy izmos, határozott jobboldali politikai térben mozogva gyakorlatilag egy második Fidesz lenne. Ebben az esetben a két párt szavazóbázisa olyan mértékben fedné egymást, ami választási meglepetést okozhatna. A baloldalra adott voksok pedig csak erősítenék ezt a helyzetet, hiszen ma már a kormánypártok leváltásának valószínűségét rendkívül kevesek vizionálják bennük.”