„Lázár János – akinek becsületére szóljon, hogy mostanában gyakran kimerészkedik a demagógia sáncai közül, bátran beleáll az elvi vagy szakmai vitákba, sőt olykor hibákat is hajlandó beismerni – olyan frappánsan foglalta össze az elmúlt 25 év kormányzati gazdaságpolitikájának lényegét, hogy Örkény, ha élne, alighanem megemelné előtte a kalapját. »Amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor fideszes kormány van, akkor a fideszes menedzsment lopja szét« – így érvelt amellett, hogy nem érdemes földeket állami tulajdonban tartani. (...)
Néhány fontos szempont viszont a hangsúlyokon túl is kimaradt a kormányzati belháborúk ellenére láthatóan pompás formában lévő miniszter argumentációjából. Elsőként az, hogy az államigazgatás egyik irányítójaként talán neki is van felelőssége benne, milyen kitárt zsebű szerencselovagokat küld az állami vállalatok (önkormányzati cégek, egyetemek, kórházak stb.) élére az ötödik éve uralkodó kormánypárt. Másodjára az, hogy ha az állami tulajdon egyenlő a szétlopással, akkor mi végre zajlik óriási mértékű államosítás az energia- vagy a hulladékszektorban százmilliárdokért, sok-sok tettre kész elvtársnak pozíciót teremtve. Harmadsorban: ha a minden korábbinál egyértelműbben párthátterű, a megbízatásaikat gyakran közvetlenül Lázár vagy Orbán dolgozószobájában elnyerő fideszes menedzserek tolvajlásai annyira nyilvánvalóak, hogy már egy parlamenti bizottsági meghallgatáson is nyíltan lehet beszélni róluk, talán ideje lenne a megszólítottak körmére nézni.”