Megdöbbenten olvastam a Vinoport új cikkét a témában. Elképedt tekintettel kapartam össze az államat a földről és arcomat kezeimbe temetve zokogtam. Vendégszerzőnk, Esterházy Janó írása.
Ugye eleve onnan indul, hogy pálinka és kolbászfesztivál, ami borítékolja a rántotthúsos olajba mártott magyar nemzeti minőséget és a szakértői szeriőz újságírást. Vegyük például a pálinkát, aminél kétségbeejtőbb dolog kevés van. Semmi magyar nemzeti jellegzetesség nincs benne, de a teljes nemzet pajzsára tűzi, majd derekasan lehugyozza, mert hát abban megállapodhatunk, a Magyarországon kapható pálinkák 95 százaléka maximum monitorok tisztítására alkalmas.
És akkor valaki ebbe belekeveri a gint. Mintha a pelenkát és az intim betétet tennék egymás mellé, végülis mindkettő folyadékot szív fel, nem?
De mea culpa, én voltam a hibás, a gintonik ökölszabályai mellett nem szögeztem le a gin egyetlen fontos ökölszabályát. Persze a nyitottságból és befogadókészségből mindig csillagos ötösre vizsgázó magyarok miatt gondoltam, a legalapvetőbb dolgokra mégsem térek ki. Persze közben rájöttem, hogy a rum- és a viszkikultúrát is teljesen félreértették, a street fooddal és modern bisztrókonyhával karöltve.
Miért pont a gin lenne kivétel?
A gint csak keverve, longdrinkként isszuk.
Hányszor írjam le? A gint csak keverve, longdrinkként isszuk.
Mi a jó édes istent keres egy pálinka- és kolbász (!!!) fesztiválon a gin? Jó, hogy nem locsolják lángosra és gyújtják meg?! Keverik pörköltbe?!
A gin gyógynövényekkel készül (nem mindig borókabogyóval és teljesen változó, hogy milyen aromákkal, ezért is illik különböző ginekhez különböző kísérő-anyag a longdrinkben). Emiatt zamatos és igazi karaktere más italokkal együtt mixelve jön ki. A gin a legnépszerűbb koktélalapanyag a balatoni rózsaszín műanyagesernyőcske mellett (próbáltam olyan referenciát találni, amit ismernek).
Bár előfordul olyan este, amikor a végén már magában isszuk a gint, de ezeket az estéket szeretnénk legalább olyan nagy igyekezettel elfelejteni, mint a Vinoport cikkét és a budai kolbász és pörköltfesztivált.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
