„Értjük, Petra. Nézd: itt egy zsepi, bocsi, egy másik, mert ez nekem kell. És most, hogy kisírtuk magunkat, hadd mondjam el, Petra, hogy nem tudok neked megbocsátani; akkor sem tudnék, ha százszor keresztényibb volnék, ugyanis akkor sem lennék a Jóisten. Riporterként, újságíróként, a munkád végzése közben, több tucat másik riporterrel ellentétben példátlan aljasságot cselekedtél: menekülő gyermekeket rugdostál meg, Petra. Nincs jogom, nincs jogunk Isten vagy a bíróság helyett megbocsátani, Petra, de ha lenne, akkor sem tehetnénk, mert a bocsánatkéréseidbe burkolva, valójában a vádaskodást és a gyűlölködést tolod, a közönséged nagy örömére; minek is bocsátana meg neked bárki, Petra, dehogy vagy te közellenség, hát még csak annyi sem történt, hogy a magyar újságírók egységesen kijelentsék, hogy ezek után nem tartozol közéjük,
nyugodj már meg, hős vagy,