„Már rég akartam erről írni, már régen kellett volna. A GM pedzegette a témát korábban, de amúgy óriási kuss van a dolog körül. Ez azért is furcsa, mert elég nagy gáz van ugyanis Egerben. Valami nem stimmel az egri borokkal. A szakmában is susmorognak, de a vita valahogy csak nem jutott el a nyilvánosságig.
Talán az szakújságírók mégsem annyira gonoszak (én gonosz vagyok) és diszkréciójuk megóvja a bortermelőket? Nem tudom. A probléma azonban akkorára nőtt, hogy tovább már nem lehet nagyon susmorogni. A borfogyasztók (egy része) ugyanis nem hülye és észreveszi, amikor kilóg a lóláb. És most már kilóg.
Miről is van szó? Konkrétan a krumpliról. Hogy mi van? Igen, a krumpliról, a dohról, ami igen sok egri borban benne van. Nem, nem a krumplicukros jegyre gondolok, ami egyes boroknál esetleg éréssel megjelenhet, hanem a krumplira, arra a krumplira, ami már viseltes és puha, magyarán belül rothadni kezdett. Mindenki ismeri ezt, nem kell magyarázni. Korábban is előfordult ez alkalmanként egri borokban, akkor úgy gondoltuk, hogy fejszével és gázolajjal kellene a problémát (a hordót) kezelni.
De az utóbbi években a »csúcstermelők« is érintettek lettek. Éppen az váltotta ki belőlem ezt a cikket, hogy pár hete az asztalunkon két egri csúcstermelő nyolc-, illetve tizenkét (!) ezresbe fájó bora dobta azt, aminek amúgy csak a raschel zsákban a helye. Aztán pár napja étteremben kértem egy eddig kiváló termelő bikavérjéből. Doh fordított el a pohártól. És ezzel nagyjából elég is volt Egerből.
Idén februárban tartották az Eger-Szekszárd Bikavér Párbajt. Sajnos (vagy szerencsére) én nem voltam ott, de több megbízható kóstolóval beszéltem, akik azért rendesen ki voltak akadva az esemény után. 2015-ben ilyet, hát drága kollégák? És a termelő vagy annak kiállított képviselője nem érzi azt a rohadt dohot? Hogyan akar így Eger prémium bort külföldre exportálni? Sehogy, ezt egyelőre el kéne felejteni.”