Gnúcsorda a szavannán – Migráció és mi XXII.

Migráció és mi címmel körkérdést és cikksorozatot indít a Mandiner: vezető magyar véleményformálókat kérdezünk meg arról, mit gondolnak az egyre forróbb témává váló migrációról és a kapcsolódó jelenségekről. Az eddig megjelent írások ezen a linken keresztül olvashatók. 

*

Gnúcsorda a szavannán

Zárug Péter Farkas politológus, egyetemi oktató írása

Rémisztő. A nagyrészt muszlim népvándorlók hada szó szerint átgyalogolt a magyar állam, a magyar kormány és a magyar nép akaratán. Az akarat pedig nem is volt más, csak az, hogy tartsuk be a Magyarországra vonatkozó schengeni szabályokat. Európa erre, feladva „az első biztonságos országban” való regisztrációs kötelezettségét, kapukat nyitogat és nemzetközi egyezményeket, schengeni szabályokat old fel önként a nagy menekült-kívánságshow-ban. A kormány és Orbán Viktor – nagyon helyesen – két hete, akkor, amikor élénk vita alakult ki Magyarországon arról, hogy mit is tegyen a kormány egy felé is közelgő macedón-görög határon kialakult konfliktus kapcsán, még eltökélten tette le a nagyesküt, hogy a feltartóztatás-szelektálás politikáját mindenképp követni fogja. 

A kérdés rendkívül éles volt, mert arra kellett választ adni, hogy mit tegyen a magyar kormány és annak rendvédelmi ereje akkor, ha már sem hanggránát, sem vízágyú, sem fénygránát, sem rendőr-, sem kerítéskordonnak nem akar engedelmeskedni a népvándorló tömeg. Elkövethetik-e azt vele, amit az Európa kultúráját megteremtő, de annak elmúlásához ugyanolyan nagymértékben hozzájáruló Görögországgal vagy Macedóniával és Szerbiával megtesznek naponta, semmibe vehetik-e a magyar szuverént, feltartóztathatatlanul tudnak- e majd tovább vonulni az áhított Németországba?

És bizony a népvándorló, határokat áttörő hordákra nem készült fel a kormány és a magyar állam, amint azt egyébként Orbán Viktor a hétfői nagyköveti értekezleten nyíltan el is mondta. Pedig Magyarországnak volt egy óriási fórja mindenkivel szemben, amiről eddig még senki nem beszélt. A magyar honvédség legjobb felderítői kapták a NATO déli egységén belül a feladatot, hogy az egész nyugati szövetség felé tárják fel Koszovó állapotát és az újdonsült állam szerepét az embercsempészetben. Felderítőink kiváló munkát végeztek. A magyar kormány miért nem látta azt, amit saját magyar katonáink még a nyugati szövetségesekkel is megosztottak, a legmagasabb szinten? Amikor a Belügyminisztérium tavaly novemberben szerencsétlen ásotthalmiaknak mindössze 14 millió forintot adott a menekültek koordinálására – nevetséges! –, már rég kellett volna épüljenek a NATO-drótos kerítések. Nem így történt. Miért nem? Talán a honvédelmi miniszter lemondásában – a pillanatnyi kerítésvitán kívül – ez is benne volt. 

Mindegy. Higgyük el, hogy senki nem látta ezt az áradatot! Higgyük el, hogy a műholdak nem látták a vonulást és higgyük el, hogy erre nem lehetett felkészülni, még akkor sem, ha véletlenül pont szerencsénk volt és magyarok adták a déli mozgásokról az első érdemi információkat. Maradjunk tehát a hivatalos, nyilvános verziónál, amely nem ismerheti a tényt, hogy az embercsempészek balkáni mozgását, kapacitásjelentéseit és autóik százainak a rendszámát már 2014 novembere során pontosan tudta a magyar katonai felderítés.

Mindezek mellett a magyar kormány és a miniszterelnök alapállása legalább helyes volt: a magyar szuverenitás és az európai szuverenitás tiszteletét egyszerre kell betartatni a magyar-szerb határon! Nos, nagy nemzeti szuverenitás deklarálás ide, nagy nemzeti szuverenitás oda: ez eddig nem sikerült. A népvándorló hordák az elmúlt héten, mint gnúcsorda a szavannákon, átrohantak Magyarországon, méghozzá oly' erővel, hogy nem volt oroszlán, amelyik elébük mert volna állni. A gnúk patáinak tíz- és százezrei a biztos halált jelenti még az állatok királyának is. 

Az első gátszakadás már a határon megtörtént, a Keleti pályaudvaron kialakult kezelhetetlen helyzet ennek volt az eredménye. Ekkor Angela Merkel még nem tette meg végzetes, a magyar kormány számára részben mentséget is adó őrült nyilatkozatát, amit később – eső után köpönyeg jelleggel – korrigálni kívánt. Ekkor még csak a magyar döntéseket és a magyar válságkezelő állapotokat tükrözte a túlzsúfolt Keleti.

Aztán sutyiban jött az első nagy hiba: Magyarországról elindultak vonatok a kormány és a kormányfő engedélyével. Ez azt jelezte, megtörni látszik a hordák első attakja alatt a kormány eddig vallott feltartóztatásra, szelektálásra épülő politikája; és a létszámnyomás ugyanarra kényszeríti, mint amire a macedónokat késztette – hogy a be- és áteresztés politikájára váltsanak. Egyik percről a másikra, minden jogalap nélkül, a válságra hivatkozva hirtelen légüres térbe került a magyar és az európai jog.

Másnap jött a két ellentmondó, de mindenképp kioktató és a teljes európai civilizációs veszélyt semmibe vevő nyilatkozat a német és az osztrák kancellár részéről. Merkel azt kérte számon, hogy miért is akarja Orbán betartani oly szigorú módon az európai menekültügyi eljárást, míg az osztrák kancellár a menekültek körében nagy reményeket keltő, sunyiban elengedett vonatok alapján azt bírálta, hogy Magyarország miért nem tesz eleget regisztrációs kötelezettségének. Közben a hordák újra öntudatra ébredtek és Merkel meghívója után már követelték: biztosítsák a feltételeit annak, hogy tovább menjenek. Mi van? Igen, az illegális, regisztráció nélküli menekült diktálni kezd! 

Ezért pedig Merkel és a sunyi magyar vonatindítás együttesen felelős. A magyar miniszterelnök retorikailag néhány óráig tartotta magát a feltartóztatás és szelektálás meghirdetett politikájához és nagyon helyesen a német konzulátusra irányította a menekülteket vízumért, de aztán jött a népvándorlók kívánságshow-jának következő epizódja. A magyar-román EB selejtező napján, amelynek délelőttjén a parlament megszigorította az embercsempészetre és az illegális határsértésre vonatkozó Btk.-szabályokat szeptember 15-i hatállyal.

A magyar hatóságok nem akartak még egy hibát elkövetni, és a lezárt, nemzetközi vonatokat nem indító Keleti pályaudvar népének ismét azt próbálta üzenni, hogy márpedig itt érvényesülni fog a magyar jog és az európai regisztrációs kötelezettség. Nem érvényesült! Sőt, jött a német, osztrák és magyar kormányfők újabb brutális, közös hibája. A horda emberi jogi öntudattal, Magyarországot pocskondiázva, s immár vele minden kötelező együttműködést megtagadva megindult a magyar ugaron, annak is az M1-es autópályáján, Bécs felé.

Épp amikor az MLSZ tiltása miatt a székely zászlókat vették el a magyar és székely szurkolóktól a belépéskor, hogy ne sértsük a románok érzékenységét… Ja, ezt nem tetszettek tudni? Bizony! Szír, afgán, és pakisztáni zászlót szabad volt bevinni – videofelvétel igazolja – ám a székely zászlót mindenkitől elvették. Nekem is csak a jóérzésű őrök szóltak kint: „Zárug úr, dugja el a székely zászlót, mert bent már el kell vegyük!” Szégyellje magát mindenki, aki ehhez hozzájárult!

De azok is, akik miatt a magyar feltartóztatási és szelektálási politika eddig megbukott. Ők pedig nem mások, mint a német és az osztrák kancellár, akik telefonon kizsarolták Orbán Viktortól, hogy minden korábban hirdetett politikájával szembe menve ő maga szállíttassa el 104 busszal a 4500 fős hordát az M1-es autósztrádáról.

A menekültek állami ingyen furikáztatására reagálva, a magyar-román meccs előtt és után zúgtak is a metróaluljárók a szurkolóktól: „In-gyen u-ta-zunk, sálálálá! Me-ne-kül-tek vagyunk, sá-lá-lá-lálálá! In-gyen u-ta-zunk…” És az ellenőrök szemlesütve úgy tettek, mintha ott sem lennének! A feltartóztatás, szelektálás politikáját számon kérő osztrákok pedig egyik-napról a másikra szintén átálltak a be-, és átengedés politikájára, mert látták, hogy ők is képtelenek lesznek ellenállni a határokat nem ismerő hordák vonulásának – persze ezzel a tutyimutyi, elpuhult, civilizációs veszélyt nem látó politikával.

Ebben a kanyarban már látszott, hogy Magyarország csak vesztes lehet. Miközben szegény Orbán Viktor az uniós tárgyalásról a prágai V4-csúcsra, majd a kötcsei kúriára szaladgált, nyilván érthetően elmondva elvi alapállását és érthetően magyarázva, hogy miért is nem ennek alapján haladnak az események, nos, az osztrákok még egy aljas húzással álltak elő. Miközben idehaza épp szigorítják az embercsempészetért kiszabható szankciókat, nos, osztrák liberálisok autókonvojt szerveztek azoknak a második hullámban vonulóknak, akik buszok hiányában bizony ugyancsak gyalogszerrel vágtak neki a Hegyeshalomig vezető útnak.

És a konvoj megérkezett, közben a táborokból is mindenki elszökött, közben a vonatokat is elindították regisztrációk nélküli népvándorlókkal, közben a konvoj el is ment, közben a Keletiből mindenki mehet már Isten hírével, amerre lát, közben Röszkénél egyre feszültebb a helyzet, néha kitörnek, néha nem. Néha vonulnak az M5-ösön, néha nem, és özönlik, csak özönlik az áradat, át ezen a nagy európai szavannán! 

Szép?! 

A rendőrségnek pedig valóban köszönet, hogy ebben a teljes fejetlenségben állta a sarat. 

Mindeközben Görögország mellé immár Törökország is becsatlakozott. Az a Törökország, amelyik 2011-től tartja a frontot, védi Európát, mint a világ első számú menekültbefogadója. Angela Merkel végzetes nyilatkozatára – miszerint minden szírt befogad, majd bár visszakozott, de egy napra rá azt mondta, hogy a menekültek befogadásának nincsen felső határa – Törökország sem tudja tartani a frontot. S Leszboszon már nem a feltartóztatás ellen tiltakoznak a muszlim honfoglalók, hanem azért, hogy miért csak két darab, kétezer-ötszázas kapacitású komp viszi őket – ingyen – a kontinensre.

„In-gyen u-ta-zunk, sá-lálálálá…” 

Az első meccset elvesztettük. Szeptember 15. után visszavágó. 

Hajrá, Magyarország!