A VW-botrány nekünk is figyelmeztető jel: az aranytojásokból kell jutnia a madárinfluenza utáni időkre is.
„Ennek köszönhetően a válság a magyar autóipar számára új lehetőségeket hozott, az Audiban az elmúlt évek bővülése után immár évente 2 millió motor és több, mint 135 ezer autó készül, míg Kecskeméten 2014-ben már 150 ezer új autó gördülhetett le a gyártósorról.
A hazai autóipar közel 140 ezer főt foglalkoztat és az GDP tizedéhez járul hozzá közvetlenül. Ezen beruházások mértéke, teljesítménye, és ezeknek a vállalatoknak a gazdasági és társadalmi beágyazottsága megnyugtathat minket arról, hogy a magyar autógyártás még hosszú évtizedekig lehet hazánk zászlóshajója.
2008 óta azonban megtanulhattuk, hogy semmi sem tart örökké. Ez a megállapítás nem az örök károgók rosszindulatú következtetése, hanem a felelősen, hosszú távon gondolkodó szakembereké, akik tudják, hogy minden esetben foglalkozni kell a lehetséges kockázatokkal.
Akkor is – és leginkább akkor – amikor minden a legnagyobb rendben van. A VW mostani mélyrepülése is jelzés arra, hogy a mai sikerekből származó bevételeket nem csak felélni, hanem abból megtakarítani és befektetni is kell. Különösen annak tudatában, hogy az Audi is a VW konszern tagja.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Havasi Bertalan úgy fogalmazott, a miniszterelnök a választási ígéreteit nem akarja betartani, a felelősséget pedig a korábbi kormányra próbálja hárítani.
A támogatás összege gyermekenként összesen 100 ezer forint.
Hamarosan ítélet születik Le Pen ügyében, de a legújabb nyomozások már Bardellát célozzák.
