Már bocsánat, de a kormány – miközben tisztában volt az érkező kihívás mértékével – érdemi felkészülés helyett gyűlöletkeltő plakátokra költötte az adófizetői és az uniós pénzeket. Orbán csak a saját forgatókönyvéhez ragaszkodott: pontosan tudta, hogyan kell a magyar társadalmat fél év alatt az egyik leginkább idegengyűlölő országgá átmosni. Rövid távon persze ezzel politikai győzelmet aratott. Csak eközben idehaza és külföldön is visszafordíthatatlan károkat okozott. A határokon kívül sosem volt ilyen rossz a megítélésünk. Ha az internetes keresőbe beütöm a »shame« és a »Hungary« szavakat, akkor majd hárommillió találatot kapok. Elképesztően veszélyes a gyűlöletpolitikájuk.
Úgy látszik, mintha az unió csak kvótákról vitatkozna, miközben alapvető kérdésekre nincs válasza, holott a társadalmat ezek feszítik, persze sokszor kocsmai szinten. Például: van-e határa a szolidaritásnak, a befogadásnak?
A befogadásnak van határa, a szolidaritásnak nincs. Az Európai Parlament komoly szolidaritást mutatva úgy döntött, hogy jelentős pénzt csoportosítsunk át a közel-keleti térségbe, a menekülttáborokba, a segélyprogramokra, az iskoláztatásra.”