Valamit a lényegről

„A csukott szem politikája

A mostani válság tökéletesen rámutat a jelenlegi politikák alkalmatlanságára. Habár jelentős számmal érkeznek migránsok a határokra, ne legyenek kétségeink, hogy nagyhatalmi akarat és távlati elképzelések birtokában meg lehetne oldani a jelenlegi közepesen súlyos helyzetet. A kérdés most sokkal inkább az, hogy mi történne ennél még komolyabb válságok esetén, vajon mennyire felkészültek az európai titkosszolgálatok, hogy működne az uniós katasztrófavédelem, vajon ki tudnának védeni egy kínai, orosz vagy iráni kibertámadást? A boldog békeidők sajnos alkalmasak arra, hogy illúziókban éljünk. Míg az USA egy pillanatra sem pihent meg, legfeljebb egy-egy másodpercre elbambult, addig az Unió másra bízta biztonságát, saját immunrendszerét szinte kiiktatta. Amerika ellentétben velünk távol van a válságövezetektől, egy közel kontinensnyi állam, jól védhető határokkal, ez alapján is hoz döntéseket. Nekünk is ki kéne nyitni a szemünket.

Új szereposztás

Az aktuális fejleményekkel való szembe(nem)nézés mellett, nem is marad idő, hogy itt Európában végignézzük mi is történik a világpolitika színpadán. Pedig nem ártana, mert úgy tűnik, hogy sokan már rég felismerték, hogy Washington helyett mellett bizony sokszor másfelé kell tekinteni: Pekingre, Moszkvára, éleslátók akár Teheránra és Abujára is. Az elmúlt hetekben olyan kézfogásokra került sor, amelyekre még Kissinger is azt mondta volna, hogy lehetetlen. Lehet félni, lehet megijedni, sőt homokba is dughatjuk a fejünket, de itt az idő, hogy felkészüljünk arra, hogy kontinensünk veszíteni fog központi helyéből és eljön a valódi többpólusú világrend ideje. Jelenleg úgy tűnik, hogy a több sebből vérző európai projekt ebben nem igazán van topon. Európa nem veszi a fáradtságot, hogy megismerje a világot, hosszú ideje már csak önmagára reflektál. Mindeközben az USA, Kína, India és Oroszország tovább folytatják gazdasági és politikai terjeszkedésüket.”