„A drámákra, fordításokra, verseskötetre és interjúkötetre jön még rá a Szűcsinger nevű formáció, amelyben Szűcs Krisztiánnal együtt zenésítetek meg klasszikus és saját verseket. Több dalotok is megjelent már Rájátszás- albumokon. Hogyan találtatok egymásra?
Tizenöt éve vagyunk jó barátok, sok közös érdeklődési pontot találtunk. Kiderült, hogy mindketten szeretjük a régi magyar kabarét, rajongunk a Beatlesért és Petőfiért. A régi kuplék nyomai ott vannak a Heaven Street Seven számaiban is. Például a Dél-Amerika is mi a fene, ha nem kuplé? Ugyanúgy az én akkori verseimen is nyomai vannak ennek, az Első Pesti Vérkabaré című kötetem eleve a századeleji pesti kabaré iránti imádatban fogant. Aztán amikor sok évvel később alakult a Rájátszás, felkértek minket, hogy csináljunk valamit közösen. Addigra már tíz éve tervezgettük Krisztiánnal a közös munkát, és ennek a Rájátszás végre keretet adott. A Szűcsinger pedig tényleg valami olyan, vagy jobb is, mint amit réges-rég megálmodtam, legalábbis én. (...)
Visszatérve a Balatonhoz. Milyen lehetőségeket látsz kulturálisan Keszthelyben és a Balaton nyugati régiójában?
Ha a kulturális múltat nézzük, ez a régió, Keszthely és Hévíz vidéke, a Tapolcai-medence, a Kis-Balaton, a Zala völgye, sőt mondjuk egészen Sümegig az ország kultúrtörténetileg egyik leggazdagabb térsége, mégsem látom, hogy ezek a települések kellően kiaknáznák ezt a kincset. Tapolcán például miért nem Batsányiról van elnevezve a művelődési központ? Gyerekek, elment az eszetek?! De a butaságon kívül más baj is van. Ennek egy, a Keszthelyi-hegység köré szerveződő térségnek kellene lennie, és mégsem egy térségként van kezelve. És itt most minden irónia nélkül a háború után borzalmasan meghúzott megyehatárokra gondolok. Sőt, két külön fejlesztési régióba tartozik egyik és másik fele. Vészesen meglazult a természetes kapcsolat Tapolca és Keszthely, Sümeg és Hévíz között. A két, ma Veszprém megyéhez tartozó kisváros, főleg a nyugat felé nyitott Sümeg, nagyon társtalanul fityeg a megye peremén.
Van tervben valami olyan munkád, amit Keszthely és környéke inspirált?
Volt egy kötetem, aminek Zalai passió volt a címe és a Zala és Veszprém közti háborúról szólt, egy vígeposz volt, hexameterben megírva. Mindig akartam írni egy hasonlót a Keszthely és Siófok közti tengeri háborúról. Lehet, hogy a tengeri háború során valami békeszerződéses ügyeskedéssel Sümeget és Tapolcát is visszaszerzem Zalának. A versek után el is kezdhetem.”