A Holokauszt nem kisajátítható

„Elnézést kérek, de nem értem. Miért is ne hasonlíthatná bárki a menekültekkel kapcsolatos embertelen bánásmódot azzal, amivel szeretné? Akár a hugenották lemészárlásával, az örmény holokauszttal, Sebrenicával vagy az afrikai népirtásokkal? Miért ne tennénk ezt meg Magyarország vagy Németország esetén? Nem pont ezek a kapaszkodók azok, amelyek segíthetnének minket abban, hogy megértsük közös traumáink tanulságait? Nem lehetséges-e, hogy ezek a összehasonlítások jelenthetnek féket, hogy egy kormány se jusson el odáig, hogy „hatóságai ne akarják üldözni vagy megölni” embertársainkat. Nem jelentheti egy hitlerbajusz azt, hogy eddig és ne tovább, vagy nem jelentheti-e a szögesdrót mögött gyermekét kezében tartó szír asszony képe azt, hogy ez bizony az embertelenség maga? És ha ez valakinek az eszébe jut, miért ne írhatná le? Valaki levédette a történelmi eseményeket? Szabadalmat adtak ki rá, és csak egy kiválasztott grémium pozitív döntése esetén hasonlíthatjuk össze bármivel is? (…)

El kellene felejteni, hogy a holokauszt traumája kisajátítható és levédethető, és semmihez sem hasonlítható. A holokauszt az európai kultúra része, szimbóluma az embertelenségnek, és mint ilyen, szabadon felhasználható. Mert ha csak múzeumba rakjuk, és mesterséges módon kivesszük a közbeszédből, egyre kevésbé fog bármilyen referenciát jelenteni a következő korszakoknak. Az áldozatok emléke nem követeli-e meg tőlünk, hogy mindaz a szörnyűség, ami velük megesett, ne ismétlődhessen meg?”