Talán néhányan nem is sejtik, milyen különleges egyházmegye vezetését veszed át elődödtől. Debrecent kálvinista Rómaként is szokás emlegetni, ráadásul a római katolikus püspöki székhely mellett ez a város lett nemrég a magyar görögkatolikusok centruma. Az egyházmegye másik fő városa – szülővárosom –, Nyíregyháza belvárosának sarokpontjait a négy templom (r.kat., g.kat., ref., ev.) határozza meg. Inkább kihívásként, vagy ajándékként tekintesz erre az ökumenikus sokszínűségre?
Szeretném ezen a téren a lehetőséget látni, nem a problémákat. Tagadhatatlan, hogy léteznek nézeteltérések, nehézségek, nem értünk mindenben egyet a többi keresztény felekezettel. Ugyanakkor azt gondolom, ha Krisztus irántunk való szeretete mozgat bennünket, akkor képesek vagyunk Krisztus iránti szeretetből közösen cselekedni. Példaként tekinthetünk akár Szíriára, vagy más háborús arab országokra, ahol nem azért ölnek meg híveket, mert reformátusok, katolikusok, evangélikusok, hanem azért, mert keresztények. Ez az üldöztetés is összeköt bennünket. Arra törekszem püspökként, hogy szorosabbra fonjam a szeretet kötelékeit. Ennek látható jeleként első lépéseim között tervezem meglátogatni elődömmel, Bosák Nándor püspökkel a helyi református püspököt, a görögkatolikus érsekkel pedig már eddig is szinte napi kapcsolatban voltunk.”