Teljesen ismerős, otthonos pokol

„B-né T. Piroska kedves arcú, negyvenes hölgy. Recepteket oszt meg, angyalos matricákat küldözget kisszámú, de hozzá hasonló ismerőseinek, és szereti a szép tájképeket.
Gyerekei vannak, és a család egy része Angliában próbál boldogulni. B-né T. Piroska büszkén teszi közzé a kint készült fényképeket.

B-né T. Piroska egyáltalán nem feltűnő. Helyesírása nem a legjobb, de égbekiáltó hibákat nem vét. Nem látszik gazdagnak, nem látszik szegénynek. A hetvenes évek zenéit kedveli, nem is a legrosszabbakat. Hétköznapi ember, ha van ilyen.

B-né T. Piroskára azért figyeltem fel, mert egy »Biatorbágyon egy vonat majdnem átszáguldott egy csapat menekültön« című cikk alá nemes egyszerűséggel ezt kommentelte: »Ez a 'MAJDNEM' nem hiányozna, az lenne az igazi«. Így, tömören, elegáns emberséggel, nevét, arcát adva véleményéhez. Egész önmagát adva, hiszen én is megnézhettem a profilját, ott volt, semmi különös.

B-né T. Piroska nem valamiféle extrém szörnyeteg. Ő inkább a banális gonosz. És tulajdonképpen sokkal ijesztőbb, mint a horogkeresztekkel tetovált, kopasz erőemberek. Teljesen ismerős, otthonos pokol.

Enyhe emésztési zavaraira recept nélkül kapható savcsökkentőt szed. 37-es cipőt hord, de telente, vastagabb zoknihoz, 38-ast húz. Kedvence a rakott krumpli, néha megiszik egy-egy sört. Altató nélkül alszik.

Jól.”