Ékes példája volt ennek a Rio + 20 ENSZ csúcs, mely még a kincstári optimizmusukért finanszírozott fórumok szerint is látványos kudarc volt, bár előtte ugyanúgy nagy ígérgetés ment mint a most esedékes párizsi csúcs előtt. Ennek az ígérgetésnek a része és kézzelfogható kifejeződése, illetve szimbóluma az áderi Élő bolygónk lufikampány is. Aki egy ilyen kampányt támogat, akár aláírásával, akár bármilyen más formában, lényegében egy félrevezető, káros és ráadásul önmagában is környezetszennyező akciósorozatot, egy kipukkadásra ítélt lufikampányt támogat.
Pedig ma egészen másra lenne szükség. Nem arra, hogy tettekről szónokoljanak helyettünk és a mi nevünkben különféle lufi-politikusok, hanem arra, hogy mi magunk, a civil társadalom legyünk a változás. Ne engedjünk el több lufit és ne engedjük, hogy a nevünkben lufikat eregessenek olyan politikusok, akik ennyire nyilvánvalóan nem képviselik legnyilvánvalóbb érdekeinket, fő értékeinket és hatályos jogrendünket sem!
Egy pillanatra sem kéne megfeledkeznünk arról, hogy választott képviselőinket miért is fizetjük: csakis azért, hogy a mi érdekeinket képviseljék és nem azért, hogy saját fejük után menjenek, saját érdekeik mentén, a nevünkben meg lufikat eregessenek. Közpénzből.
Végül, de nem utolsósorban szintén elgondolkodtató, hogy Al Gore kampányának „raise your voice” jelszavát milyen magyartalanul sikerült így lefordítani az Élő bolygónk honlapon: „felemelem a hangom”… Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy szót emelünk, hanem azt, ami sajnos így is túl gyakori nálunk a mindennapi életben éppúgy, mint a közéletben: a hangerő emelésére korlátozódó „érvelést”, az emelt hangon ágáló „hangadást”.
Se Áder János, se más ne emelje fel a hangját a közéletben! Igen, ezzel szemben is fel kell emelnünk a szavunkat, ahogyan a környezetvédelmi lufikampányok helyetti valódi cselekvés érdekében is.
Kardos Gábor