Hamar kipukkadt Áder lufikampánya

2015. szeptember 24. 12:47

A lufieregetés a kamu környezettudatosság tökéletes kifejeződése és szimbóluma.

2015. szeptember 24. 12:47
Kardos Gábor
Átlátszó

Az egyetlen dolog, amit Áder János köztársasági elnök „Élő bolygónk” környezettudatossági kampánya keretében eddig csináltak, nyilvánvalóan környezetszennyező akciósorozat volt: elengedtek alkalmanként tízezer lufit három nagy fesztiválon, a Volt, a Sziget és a Strand Fesztiválokon. A Balatoni Életért szervezetnél és a felhívásukat támogató neves hazai zöld szervezeteknél (Greenpeace, Védegylet, Levegő Munkacsoport és mások) ez kiverte a biztosítékot.


Amúgy is átkozottul terjed a lufieregetés mindenféle céges rendezvényeken, esküvőkön, ami ugyebár azért is súlyosan környezetszennyező, mert nagy területen és a károkozó által visszagyűjthetetlen módon okoz szemetelést. Különösen kirívó azonban, ha ezt nemcsak „jó bulinak” tekintik a károkozók, hanem egyenesen a környezettudatosság erősítésének jelszavával történik.

Álljunk meg itt és gondoljunk bele egy pillanatra, hogy mekkora abszurdumról van szó. A környezettudatosság kulcskérdése, hogy végre tudatosítsuk mindazokat a problémákat, melyek korábban hanyagságból vagy kőkemény ipari lobbiérdekek miatt rejtve maradtak a közvélemény előtt.

Az önmagában egyáltalán nem megoldás, hogy rendszeresen eltűnik előlünk a saját szemetünk, illetve az általunk okozott szennyezés – akár látványosan elrepülő lufikról, akár otthonunkból máshova elszállított háztartási hulladékról van szó. Sőt: a probléma látszólagos eltüntetésével, elásásával, eltávolításával részben elodázzuk, részben még súlyosbítjuk is a valódi megoldást.

A lufieregetés ezért a kamu környezettudatosság tökéletes kifejeződése és szimbóluma.

Nyilvánvaló, hogy az ilyen környezetszennyezés szándékossága és társadalmilag különösen káros jellege súlyosbító körülménynek tekintendő. Főleg, mikor a fiatalok környezettudatosságra nevelésének szánják azt, hogy jó bulinak tartsák, ha gyakorlatilag helyrehozhatatlan módon nagy területet szennyezünk be lufikkal és ezzel végleg hiteltelenné, komolytalanná tesszük azt, ami amúgy tényleg a harmadik évezred kulcskérdése: a környezettudatosság kérdéseit.

Pedig Áder János az ország nevében még azt emelte ki a Rio +20 fenntarthatósági ENSZ csúcson, hogy: „ma már nem újabb és újabb deklarációkra, hanem végrehajtható, megvalósuló programokra van égető szükség.”

Ehhez képest az egyetlen valóban megvalósult „Élő bolygónk” program egy minősítetten környezetszennyező tömeges lufieregetési akciósorozat volt. Pedig sok helyen reklámozzák ezt a programot, nyilván nem kevés közpénzből. Ideje lenne érdemben számot adni róla.

Nem véletlenül tett a Balatoni Életért szervezet közérdekű bejelentést az ügyben illetékes hatóságnál, és fordult ezzel párhuzamosan nyílt levélben a köztársasági elnökhöz, hogy foglaljon egyértelműen állást: ő maga is elítél minden “környezetvédelmi” jelszóval történő olyan figyelemfelkeltő akciót, amely már önmagában is környezetszennyező.

Emellett a balatoni zöldek külön kérték, hogy a jogállamiság őreként állásfoglalásával segítse az ügy maradéktalan kivizsgálását, a felelősség megállapítását, maximálisan érvényt szerezve a hatályos környezetvédelmi jogszabályoknak, nehogy az ügyben eljáró hatóságot bármilyen formában akadályozza az ügy kivizsgálásában a legmagasabb közjogi méltóság, illetve a nevéhez kapcsolódó az “Élő bolygónk” mozgalom bármilyen érintettsége.

A Punnany Massif együttes az ügy kirobbanásától kezdve közleményben határolódott el a szervezőktől és a lufieregetéstől, de a Sziget Iroda máig nem reagált érdemben. Amit a sajtó és a közvélemény nem tudott elérni, azt a jogi eljárásban már nyilván nem kerülhetik el. Vélhetőleg a jogi felelősség a szervezőket terheli és Áder János, illetve az Élő bolygónk kampány felelőssége inkább szakmai, erkölcsi és politikai természetű, de amennyiben szerződésben kötelezték a fesztiválok szervezőit a környezetszennyező akciósorozatra, akkor Áderék jogi felelőssége sem eleve kizárt.

Egyébként Al Gore nemzetközi kampányának része Áder „Élő bolygónk” programja. Vajon Al Gore mit szólna, ha tudná, hogy Áder az ő nevében is lufikat ereget? Aligha díjazná, hogy ebben merül ki az ő klímakampánya Magyarországon, bár Al Gore globális aláírásgyűjtésével kapcsolatban sem ártana közelebbről megvizsgálni, mire és miért kéri a civil társadalom támogatását.

Zöld körökben, különösen a szakmailag leginkább elismert szervezetek és munkatársaik körében elég általános nézet, hogy az egész „Élő bolygónk” kampány szakmailag meglehetősen komolytalan pótcselekvés, sőt: kommunikációs lufi.

Nézzük csak meg közelebbről, mire kéri a támogatásunkat az Élő bolygónk honlap? Konkrét cselekvési terveket vagy programot hiába keresnénk. Lényegében arra gyűjtenek aláírásokat, hogy támogassuk azokat a politikusokat és nagy kormányzati világszervezeteket, melyeknek illetékessége leginkább abban nyilvánult meg, hogy eddig sem tettek semmilyen érdemi lépést a globális tendenciák megfordítására, a fenntarthatatlan gazdaságpolitika gyökeres átalakítására.

Ékes példája volt ennek a Rio + 20 ENSZ csúcs, mely még a kincstári optimizmusukért finanszírozott fórumok szerint is látványos kudarc volt, bár előtte ugyanúgy nagy ígérgetés ment mint a most esedékes párizsi csúcs előtt. Ennek az ígérgetésnek a része és kézzelfogható kifejeződése, illetve szimbóluma az áderi Élő bolygónk lufikampány is. Aki egy ilyen kampányt támogat, akár aláírásával, akár bármilyen más formában, lényegében egy félrevezető, káros és ráadásul önmagában is környezetszennyező akciósorozatot, egy kipukkadásra ítélt lufikampányt támogat.

Pedig ma egészen másra lenne szükség. Nem arra, hogy tettekről szónokoljanak helyettünk és a mi nevünkben különféle lufi-politikusok, hanem arra, hogy mi magunk, a civil társadalom legyünk a változás. Ne engedjünk el több lufit és ne engedjük, hogy a nevünkben lufikat eregessenek olyan politikusok, akik ennyire nyilvánvalóan nem képviselik legnyilvánvalóbb érdekeinket, fő értékeinket és hatályos jogrendünket sem!

Egy pillanatra sem kéne megfeledkeznünk arról, hogy választott képviselőinket miért is fizetjük: csakis azért, hogy a mi érdekeinket képviseljék és nem azért, hogy saját fejük után menjenek, saját érdekeik mentén, a nevünkben meg lufikat eregessenek. Közpénzből.

Végül, de nem utolsósorban szintén elgondolkodtató, hogy Al Gore kampányának „raise your voice” jelszavát milyen magyartalanul sikerült így lefordítani az Élő bolygónk honlapon: „felemelem a hangom”… Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy szót emelünk, hanem azt, ami sajnos így is túl gyakori nálunk a mindennapi életben éppúgy, mint a közéletben: a hangerő emelésére korlátozódó „érvelést”, az emelt hangon ágáló „hangadást”.

Se Áder János, se más ne emelje fel a hangját a közéletben! Igen, ezzel szemben is fel kell emelnünk a szavunkat, ahogyan a környezetvédelmi lufikampányok helyetti valódi cselekvés érdekében is.

Kardos Gábor
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
teljesenertelmetlen
2020. január 28. 17:07
"Zöld körökben, különösen a szakmailag leginkább elismert szervezetek és munkatársaik körében elég általános nézet, hogy..." :))))))))))))))))))))))))))))))))
antioxi
2017. január 05. 16:52
Áder kiénekelte a sajtot a szátokból, ez a baj.
Sárközi Miskulancia
2017. január 05. 16:52
Teljesen jogos a felháborodás, csak kár, hogy Kardos kéjesen (milyen szép alliteráció) Áderre igyekszik tolni ezt a kretén lufieregetést. Sajnálom, hogy egyedül ezért született a cikk, pedig...
Kanóc
2016. augusztus 10. 20:17
Elvan a gyerek.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!