Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Vannak nyughatatlan írók: nem elégednek meg azzal, hogy fixen megvetik lábukat az egyik alzsánerben, hanem folyamatosan vándorolnak a tematikák közt, innen-onnan merítve.
„Az Afterparty igazi erénye, ahogy azt okos sci-fi csinálják, az intellektuális vonal. A sok életveszélyes kaland közepette egy olyan korról kapunk hírt, amelyben a személyiség könnyen megváltoztatható konstrukció. Ebben a világban az agy a központi szórakoztatóegység, nem a legújabb multimédia center. A regényben lévő emberek nem azzal a nehézséggel küzdenek, hogy hogyan változzanak meg, hanem azzal, hogy melyik változatú személyiséget öltsék magukra; erőfeszítés és lelki küzdelmek nélkül. Az irodalom évezredek óta az emberben lévő rossz és a bennünk meglévő magasztos ideák ütköztetését mutatta be. Csak a science fictionban van lehetőség a fenti mutatványokra (hasonló példa erre Greg Egan: Axiomatic című elbeszélése). Az Afterparty jövőképe itt kap rémisztő felhangokat: hogyan viseli el az agy, és a társadalom, ha bárki bármilyen személyiséget kotyvaszthat magának? Hová lesznek a metafizikai spekulációk, amelyek civilizációkat fűtöttek, ha minden végül az agyban dől el? Daryl Gregory regénye ilyen mélységekbe enged bepillantani, és ez bravúr.”