A kvóta-mantra ellenszere

„Egy ilyen látogatáson persze aligha juthatott több tényszerű információ birtokába, mint amit a részletes háttér-tájékoztatókból is megtudhatna, de a személyes benyomások, a menekültekkel való találkozás nyilván segítenek jobban kontextusba helyezni a migrációs válságot.

Cameron libanoni útjának igazi politikai hozadéka azonban az a muníció, amit az Európai Unióval menekültügyben folyó tárgyalásokra kap. Mert bár a szigetország jogilag kimaradhat minden menekültügyet érintő EU határozatból, és London már jelezte, kvóta ügyben is élni kíván ezzel a jogával, a morális nyomás alól így sem mentesül. Ráadásul Cameronnak a beígért EU népszavazás kapcsán más ügyekben is engedményeket kel tudnia kicsalni Brüsszelből, így nem engedheti meg magának, hogy elmérgesedjen a helyzet.

Képzeljük most el azt a tárgyalási pozíciót, amivel Cameron a kvótákról tárgyal a többi EU állam vezetőjével. Jól tudjuk, ellenzi az egészet, de a nyílt és egyértelmű elutasítás helyett azt tudja mondani a nemrég még minden szírnek menedéket ígérő Angela Merkel német kancellárnak: »Most jártam ott, tudom, mire van szükségük ahhoz, hogy ne induljanak útnak.« És miután az Egyesült Királyság már becsületesen kivette a részét az adományokból, most ő gyakorolhat morális nyomást az EU-ra, hogy a félreérthető és a gyakorlatban látványosan betarthatatlan ígéretek helyett konkrét pénzügyi támogatásokat nyújtsanak a menekülttáborok számára.”