„A hidegháború idején a szovjet diplomatáknak volt szokásuk így viselkedni, de az már rég volt, továbbá a Szovjetunió világhatalom volt. Persze, a diplomáciában sok a képmutatás, álságos magatartás, megjátszás, de az elmúlt néhány évszázadban mégiscsak kialakult az a gyakorlat, hogy vannak politikusok, akik veszekszenek, és vannak diplomaták, akik a háttérben megpróbálják elsimítani a dolgokat, és fenntartják a civilizált érintkezést.
Ha még lenne a kormány környékén, aki ért a diplomáciához, és meg is mer szólalni, az arra is figyelmeztethetné a miniszterelnököt és miniszterét, hogy nem feltétlenül bölcs dolog belemászni a német belpolitikai viszályokba. Értem én, hogy Orbán és a bajor CSU kölcsönösen rajonganak egymásért. De azért tudni kell, hogy a CSU annak a faroknak a szerepét játssza, amely csóválni próbálja a kutyát. (Bár önállóskodásának néha egy kis szereposztás-íze is van.) A »nagy testvér« CDU-nak oda kell figyelnie rá, de ez mégis egy olyan párt, amely a 16 tartomány közül csak egyben létezik. Igaz, ott rendíthetetlenül kormányoz ősidők óta, és az is tény, hogy ez az egyik legfontosabb tartomány: a 70 000 négyzetkilométeres és 12 millió lakosú Bajorország független országként is jelentős volna. De nem az. Vagyis lehet asszisztálni Seehofer bajor pártvezér-miniszterelnök Merkel kancellárral szembeni áskálódásához, de ennek Magyarország megihatja a levét.
Egyszóval nem ártana, ha Magyarországnak lenne diplomáciája.