Szívünk parancsa a haza megvédése
Sem a XIX. századi, sem a XX. századi hősök áldozata nem volt hiábavaló.
A civileknek köszönhető, hogy komoly atrocitás egyik tranzitzónában sem történt, mert a civilek villámhárítókként is működnek, kezelik a felgyülemlett feszültséget. Interjú.
„magyarnarancs.hu: Enyhén szólva jelentős késéssel érzékelte a Fővárosi Önkormányzat, hogy akadna dolga a menekülthelyzet kezelése során. Hogy kezeli ön szerint a főváros a legszívesebben a tranzitzónákba szorított problémát?
Csárdi Antal: Elsősorban azt gondolom, hogy mikor a tranzitzónákról vagy a népvándorlás kérdéséről mondani kell valamit, akkor két kérdés van, amiket nem szabad összecsúsztatni. Egyrészt van a bevándorlás, a menekültek kérdése, ami egy uniós szintű probléma, és a fővárosnak sem eszköze, sem pénze, sem feladata nincs ebben a kérdésben, másrészt nagyon fontos feladata és felelőssége van Budapestnek a humanitárius válság kezelésében. Az eddigi intézkedések nem voltak elégségesek. Egy humanitárius válságra csak humánus választ lehet adni, azt gondolom, hogy a főváros eddigi döntései ebben a kérdésben nagyon sok kivetnivalót hagytak maguk után. Szeptember 2-án, szerdán fogjuk tárgyalni az új Verseny utcai tranzitzóna ügyét, nagyon kíváncsian várom, mit tervez oda a főváros. Az előzetes hírek szerint arra lehet számítani, hogy nem javulni, hanem romlani fog a helyzet, de ez csupán egy jóslás, és mint ilyen, ezzel nem kell foglalkozni. Holnap okosabbak leszünk (az interjú kedden készült – szerk.).
magyarnarancs.hu: Mit ért humanitárius felelősségvállalás alatt?
CsA: Van, amit nem elégségesen, és van, amit egyáltalán nem tesz meg a főváros. Személyes véleményem szerint az volna a feladat, hogy az itt lévő menekülteknek olyan helyet biztosítsunk, ahol van lehetőség tisztálkodásra, megfelelő számú és minőségű WC-k állnak rendelkezésre – ez közegészségügyi kérdés is, a budapestiek járnak a legrosszabbul, amennyiben ezt nem teljesíti a városvezetés, másrészt meggyőződésem, hogy ezen felül hideg és meleg ételt kell biztosítani ezeknek az embereknek. Legyünk őszinték, ha ez nem történik meg, annak a következményei, a felháborodás is a budapestieket fogja sújtani.
magyarnarancs.hu: Miközben a főváros alig tesz valamit, a tranzitzóna színvonaláról jobb nem is beszélni, kormánypárti politikusok úgy nyilatkoznak civil segítőkről, ahogy nem lenne szabad.
CsA: Ott kezdődik a probléma, hogy az uraknak a városházán kellene venni a fáradtságot, és el kellene menni például a tranzitzónákba, meg kellene nézni, hogy milyen állapotok uralkodnak, meg kellene nézni, hogy a civil segítők, akik pusziért, ingyen dolgoznak, milyen bődületes mennyiségű munkát látnak el. Testközelből nagyon pontosan látni, hogyha ezek az emberek ezeket a feladatokat nem végeznék el, akkor már rég összeomlott volna az egész rendszer Budapesten. Nem olyan szintű felháborodásokról hallanánk, mint a hétvégén, hogy követelik, hogy továbbmehessenek, hanem olyan szintű problémák lennének, hogy ennek a nagyszámú tömegnek nem lenne mit ennie, nem tudnának inni, és hozzáteszem, ezeknek a civileknek köszönhető, hogy komoly atrocitás egyik tranzitzónában sem történt, mert a civilek villámhárítókként is működnek, kezelik a felgyülemlett feszültséget.
Nagyon meg kellene őket és a munkájukat becsülni. Voltam kint, rendszeresen járok a tranzitzónákba, vizsgálva, hogy milyen állapotok uralkodnak, miben tudnék segíteni. Folyamatosan látom, hogy mindenki rendkívül fáradt, nagy energiákat mozgósít, hogy a rendszer elsősorban humanitárius részről működjön.”