„Dicsőség ezzel nem fog járni. A bukás után nem lesz ebből vitézi rend. Nem lesz büszke sem fiú, sem unoka arra, hogy az ő papája beszélt nevetséges hülyeségeket azért, hogy ezt a koszos rendszert védje. Csúfolni fogják őket ezért, és el kell viselniük, ahogy a pad alatt a papa videóin röhögnek a többiek. A bohócon, aki készséggel elmagyarázta, hogy a nemzeti burzsoázia megteremtése igenis nemes cél, úgyhogy teljesen rendben van, ha milliárdokat adunk a közösből random bunkóknak.
Ha ez szerinted oké, papa, akkor te miért maradtál ki? Ne mondd, hogy nem voltál elég bunkó! Hiszen nem kellett ehhez ész, csak kutyafuttában csinálni egy céget, hogy legyen mit kitömni. Piszkos ügy, persze, de hát a mocsokban amúgy is megmerítkeztél nyilvánosan és önként! És még hasznod se volt belőle?
Mélyen együttérzek Kövér Lászlóval. Aggodalmát különben milliók osztják: ők is azon paráznak, mi lesz a gyerekeikkel. Mit ad nekik az iskola, ahol van énekóra meg dress code, de nincs számítógép és normális nyelvoktatás, mert ilyen zsíros bajszú táltosok szerint az nem fontos? Mi lesz velük, ha megbetegszenek? Találnak-e munkát Skandináviában, vagy Dél-Európába szorulnak? Ráadásul ezeknek a millióknak sokkal korlátosabbak a lehetőségeik, hogy segítsenek a gyerekeiken: egyrészt nem keresnek kétmilliót havonta, másrészt nincs náluk semmiféle hatalom.”