Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Az esés mindaddig folytatódhat, amíg a jegybankok be nem adják a derekukat, és nem kezdenek el újra pénzt nyomtatni.
Vendégszerzőnk, Szabó Gergely, a Pénzriport szerzőjének írása.
*
Hétfőn folytatódott a világ részvény- és árupiacainak zuhanása, fejlődő országok devizái további nyomás alá kerültek. Itt a várva várt összeomlás?
A mostani áresések és az összeomlás lehetősége nem meglepetés, ezzel már korábban részletesen foglalkoztunk. A lényeg, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszerben a pénzek adóssággal szemben képződnek. Egyre több pénzre lenne szükség ahhoz, hogy növekedjen a gazdaság. Viszont az adósság nem tud a végtelenségig növekedni. Jelenleg ott vagyunk, hogy már „mindenki” maximálisan eladósodott. A jegybankoknak kell újra és újra pénzt nyomtatni ahhoz, hogy ne omoljon össze a rendszer.
Jelenleg egyszerűen annyi történik, hogy elfogyott, illetve kevésnek bizonyult az eddig nyomtatott pénz, ezért újabb körre van szükség az összeomlás elkerüléséhez. Amennyiben nincs jegybanki pénznyomtatás, úgy a gazdaságban a 30-es évek nagy gazdasági válságban tapasztalthoz hasonló ördögi körök alakulhatnak ki:
– A csökkenő kereslet növekvő munkanélküliséghez vezet, ami további keresletcsökkenést okoz…
– A csökkenő árak nehezebbé teszik a vállalati hitelek fizetését, ez mind több vállalati csődöt jelent, ami további munkanélküliséget okoz…
– A csökkenő árak csökkenő állami adóbevételeket jelentenek, amely tovább rontja a költségvetési egyenlegeket, a megszorítások pedig a kereslet további csökkenését eredményezik: ez még tovább növeli a munkanélküliséget…
– A GDP-csökkenés még jobban megnöveli az államadósság-terheket reál-értelemben, tehát az államadósságok fenntarthatósága még inkább kérdésessé válik…
– A bankok mind vállalati, háztartási, mind az állam számára kihelyezett hiteleken hatalmas veszteséget szenvednek el, és csődbe mennek…
– Az államoknak nincs pénzük a bankokat kimenteni, végül mind az államok, mind a bankok csődbe mennek…
Ráadásul, mint ahogy azt korábban írtuk, a pénzügyi rendszer felépítése nagyon instabil. A pénzügyi rendszer úgy néz ki, mint egy feje tetejére állított kártyavár, amelynek egymástól távoli lapjait összekötötték. Egy szereplő bedőlése veszélyezteti az egész rendszert. Ezért, ahogy a fenti folyamatok beindulnak, nem is kell sokáig várni, amíg az egész rendszer gyorsan összeomolhat.
Mindezen okok miatt nehezen elképzelhető, hogy a rendszer békésen korrigálja magát lefelé. A központi (amerikai, európai, japán) jegybankok megtehetik, hogy nem avatkoznak be, de a tétlenségnek az a hátulütője, hogy összeomlik az egész pénzügyi rendszer. Tekintve, hogy ez politikailag nem kívánatos megoldás, a pénzügyi vezetés meg fog tenni mindent ennek elkerülésére.
A FED és a „szakértők” is belátható időn belül a kamatok normalizálódását vizionálják. A kamatemeléssel az az apró baj, hogy csak még inkább felerősítené a fent bemutatott folyamatokat. Az amerikai „jegybank”, a FED a piaci szereplők egy része számára már elveszítette a hitelességét, de a többi szereplő számára akkor tud konzisztensebb maradni, ha nem megy bele egy olyan kamatemelésbe, amiből aztán azonnal vissza kell hőkölnie a teljes összeomlás elkerülése végett.
Sőt, a FED valójában nemhogy nem emelhet kamatot (legfeljebb nagyon pici, szimbolikus mértékben), hanem egyre inkább az lesz a kérdés, hogy mikor és hogyan kezd a FED és más központi jegybankok újabb pénznyomtatásba.
Az esés pedig mindaddig folytatódhat, amíg a jegybankok be nem adják a derekukat, és el nem kötelezik magukat újabb pénznyomtatás mellett.