2) Nekem úgy tűnik, hogy a szírek, afgánok, pakisztániak esetén a politikai (háború, polgárháború, ISIS) és a gazdasági motiváció sok esetben egyszerűen szétválaszthatatlan. Ezért sem tudunk mit kezdeni azzal a zavarba ejtő jelenséggel, hogy sok migráns jelentős pénzösszeggel rendelkezik, és az egész út bizonyíthatóan sok ezer euróba kerül. A Röszke határában lomizó magyarok és cigányok látványa, akik a bevándorlók által hátrahagyott, gyakran jó cuccokat kutatják, majd eladják, az, hogy is mondjam? − különös érzéseket kelt. Ilyet sem láttunk még − talán a második világháború végén lomizhattak így szovjet területen a menekülő német lakosság vagy a megölt német katonák használható cuccai között.
3) Nem láttunk még olyan tömeges bevándorlást, melynek célja nem a letelepedés, hanem a több európai államon való gyors áthaladás és egy harmadik országba történő bejutás. Első látásra az is meglepő, hogy a schengeni övezethez tartozó Görögország állami szervei közvetlen segítséget nyújtanak a tiltott határátlépéshez, amikor átsegítik a tömeget a szomszédos Macedóniába. Világos, hogy ezzel szemben a dublini szerződésben foglalt kötelezettségek életszerűtlenek és tömegesen átjátszhatók. Ha a magyar hatóságok nem vesznek ujjlenyomatot a határon, megszegik kötelezettségüket és ellenőrizetlenül engednek be több ezer, több tízezer embert. Ha pedig megteszik − akár erre kényszerítve a rejtőzködni vágyókat −, fennáll a veszély, hogy a menekülteket nem fogják máshol befogadni, magyarán itt ragadnak, akaratuk ellenére. Természetesen közös európai hadsereggel, közös külső határvédelemmel egészen másképp lehetne kezelni (nem megoldani!) a válságot, de erről a máskor oly közlékeny európai vezetők inkább hallgatnak.
4) A migránsok fenntartóztatása, megállítása szintén életszerűtlen megoldás. Nem ide jöttek, nem áll szándékukban itt maradni. Erőszakos megállításuk, esetleges őrizetbe vételük ellenszenvet fog kelteni külföldön, és tovább súlyosbítja majd a hazai börtönök túlzsúfoltságát. Ezt minden gondolkodó ember belátja; jó lenne, ha ez a racionális érvelés elérné a magyar kormányzati szervek ingerküszöbét is. Azonban a gyarmati múlttal rendelkező nyugat-európai országok azon vezető politikusai és értelmiségijei, akik évtizedekig bátorították vagy tűrték a harmadik világból történő tömeges betelepedést − gyakran a helyiek rosszallása mellett −, akik értelmiségi körökben és kormányzati szinten ideológiai szintre emelték a bevándorláspártiságot, hogy ezzel kompenzálják a tragikus munkaerőhiányt és a demográfiai veszteségeket; most tartsanak önvizsgálatot és döntsék el, mit is akarnak valóban. Rajtuk múlik Európa sorsa, nem Orbán Viktor kerítésén vagy a menekülteket pénzért szállító kelet-európai csempészmaffiákon.