Zeneipari össztűz a SoundCloud ellen

Az elmúlt évtized legnagyobb internetes zenei sikersztorija a a SoundCloud volt - egy jó ötlet, tökéletes megvalósításban, a megfelelő időpontban elindítva. Nem nagyon volt olyan startup, ahová könnyebben ömlött volna a tőke, és nem volt a zeneiparnak hasonló jelentőségű fejlesztése. A diadalmenet azonban – úgy tűnik - végetér, sőt, a birodalom összeomlani látszik. A cég tartalékai csak az év végéig elegendőek, és ha nem történik valami változás, akkor jövőre leállhat a szolgáltatás. Ez pedig nemcsak kulturális tragédia, de alapjaiban rengetheti meg a felhőalapú internetről alkotott jövőképünket.

De hogy fajult idáig a helyzet? A válasz egyszerűen egy szó: zeneipar. A nagy multikiadók kartellje újra lecsapott.

A SoundCloud sikere

2008 körül járunk, a nagy közösségi média hullám előtt, még virul a Myspace és a YouTube is csak bontogatja a szárnyait. Az újonnan belépő SoundCloud sikere eleinte a letisztult, tökéletesen funkcionális felhasználói felületben és a remek közösségben rejlett, de amikor a kiadók és az ügynökségek is egymás után kezdték el használni saját céljaikra az oldalt, egy csapásra zeneiparági sztenderddé vált, éppúgy mint a Pioneer CDJ, a Technics lemezjátszó vagy a YouTube. A SoundClouddal játszi könnyedséggel lehetett végre dalokat megosztani a világgal, blogokra beágyazni, demókat küldeni és kapni, remixversenyeket szervezni. Ha meg akarod osztani a zenédet a világgal, akkor tedd fel a SoundCloudra - ez lett az alapértelmezett hozzáállás a zenei életben. A SoundCloud pedig csak nőtt és nőtt, de a sokmillió felhasználó és a sokmillió dollár tőke (123 millió dollárt fektettek eddig a cégbe) és bevétel egyenes utat rajzolt a pokolba.

A problémák először néhány új fejlesztés bemutatásakor jelentkeztek: a közösség egyértelműen elutasította a profi, jól használható eszköz facebookosítását, és 2011 körül - alig három évvel az indulás után az addigi korai felhasználói tábor egyértelműen az új irány ellen foglalt állást. Ezt a tábort rengeteg független producer, félamatőr és félprofi zenekészítők, valamint kis független kiadók adták, nekik egy jól működő megosztó alkalmazásra volt igényük; azonban a később csatlakozott sokmillió új felhasználó már nem volt zenegyártó, rajongók és szenvedélyes zenehallgatók csatlakoztak, nekik pedig már más funkciókra volt szükségük.

Az oldal - nyilván befektetői nyomásra - a nagyközönség igényeinek kiszolgálását vette célba, magára haragítva ezzel legfontosabb felhasználóit, azokat a kreatív zenészeket és kiszolgálóikat, akik sikerre vitték. Ráadásul ahogy nőtt a felhasználók száma, úgy nőtt az oldalba fektetett dollármilliók száma is - és ezzel együtt a külső, befektetői befolyás. Elkezdtek elszaporodni a vélt vagy valós szerzői jogi problémák, és az ezekből fakadó tartalom- vagy profiltörlések. Nyilván itt nem kalózkodásról van szó, hanem a kismillió nem hivatalos remix, mashup, edit és DJ-mix által generált esetekről. Akinek törlik a profilját, az sohasem vidám, de ez egy ilyen játék, benne van a pakliban. Az igazi probléma nem is ez, hanem az, hogy a nagy multikiadók egyre jobban kezdték sérelmezni, hogy nincs befolyásuk és bevételük sem a SoundCloudon megosztott dalokból. A zenei élet egyik alappilléreként a SoundCloudon egy-egy híres producer sokmillió követővel bír és akár órák alatt is több százezer lejátszást kapnak a nagyobb slágerek, ráadásul a felhasználók minden percben összesen mintegy 20 órányi zenét töltenek fel. És ez az óriási hatalom teljes mértékben független volt, a zeneipari mogulok számára irányíthatatlan.

A multik már megint odavágnak

Hogy ki irányítja ezt az egész folyamatot, az pedig nagyon nem mindegy, ezért a nagy kiadók jól bevált módszerüket vették elő, elkezdték perelgetni a SoundCloudot (a Sony pedig letöröltette az összes hozzá tartozó zeneművet), és megpróbáltak egy hasonló hatalomátvételt véghez vinni, mint a YouTube esetében, azaz pénzt követelni minden egyes lejátszás után. Mivel a SoundCloud azonban nem Spotify vagy YouTube, hanem egy profi eszköz, így itt nincsenek reklámok sem; ahhoz, hogy legyenek, megint át kellene teljesen alakítani a szolgáltatást, ami ugye egyszer már nagy botrányt kavart.

Nemrégiben megjelentek az első hírek az új, előfizetés alapú SoundCloud rendszerről,amikor a hallgatók egy havi díjért cserébe reklámmentesen hallgathatnak zenét. Nade: a SoundCloud esetében a tartalomgyártók nagy része is fizet a tárhelyért, azaz most úgy állunk, hogy a zenész is fizet, hogy a SoundCloudon tárolhassa zenéit, amiknek a meghallgatásáért a hallgatónak is fizetnie kell (vagy helyette a cégnek). Nem túl nyerő párosítás ez a nyilvánosság szemében.

A SoundCloud tehát nagyon rosszul jött ki ezekből a csatározásokból, egyre-másra bukta el a legfontosabb meccseket. A kiadók ráadásul olyan adminjogokat harcoltak ki maguknak, hogy most már ők maguk is törölhetnek dalokat vagy egész profilokat a SoundCloudról, ami azért - lássuk be - elég riasztó. De maga a SoundCloud is bőszen takarítani kezdett, és jelentős zenei magazinok, sztárproducerek accountjait törlik ma is folyamatosan egy-egy vitatható tárolt hangfájl miatt. A nagy kiadók a befolyásszerzés reményében egyre jobban sarokba szorítják az oldalt, ami pedig folyamatosan irtja a saját felhasználóit és drámai mértékben veszíti el saját hitelességét és táborát.

Nincs olyan nap, hogy valaki ne kiabálná világgá, hogy vesszen a SoundCloudn mert törölték az accountját - ez egy független zenész, kiadó vagy DJ esetében könnyen egy karrier végét is jelentheti. A zenerajongókat már mindenhonnan streaming szolgáltatások támadják, mostanában épp az Apple erőlteti rá a sajátját az összes felhasználójára (a csekélynél is kevesebb sikerrel), de a Spotify, Deezer és társaik után már nem nagyon van szükség egy újabb hasonlóra.

Game over?

A jelenlegi legfrissebb hírek szerint a SoundCloud pénztartalékai év végéig elegendőek, utána az cég nem tudja magát finanszírozni. Bár sorra köttetnek meg a megállapodások a nagy kiadókkal, de ezek a felhasználókat nem hozzák már vissza, az oldal megrendült hitelességét pedig csak tovább rombolják.

Ami a SoundClouddal történt,az nagyon sötét jövőt fest a zenei startupok számára. Lehet álmodozni új alkalmazásokról, lehet megalkotni új fájl formátumokat, jöhetnek az új hardverek, de a jövőben a zenei életben is minden a felhőről és ezen belül a valós idejű streamingről szól majd. Ám a zeneipar rossz beidegződései nem tűntek el, és a nagy kiadók mindent csípőből ellenségnek tekintenek, ami webalapú, ami megosztható, és ha valami ráadásul nem is az ő ellenőrzésük alatt áll, akkor szinte biztos, hogy az lesz a nóta vége, ami a Napster történetének – és ami egyben a SoundCloud végzete is lehet hamarosan.

A szerző, Simon Iddol honlapja itt érhető el.