Fivérem, ha a hosszú harc után
Nyugat fiát hallod hencegni büszkén,
sorolva véres harci tetteit
a némaságba hullt halottak üszkén,
ne hajts fejet a győztesek előtt,
ne káromold a holtakat haraggal,
hanem borulj le emlékük előtt,
s gyászold meg őket könnyel, hódolattal.
Fivérem, ha a hosszú harc után
megtér a harcos otthonába végre,
kisajtolt testét kínnal cipeli
a régenvárt baráti ölelésre.
Ne kívánd hát, ha egyszer hazatérsz,
a jóbarátok forró ölelését,
hisz csak a holtak síró szellemét
hagyta örökbe számodra az éhség.
Fivérem, hogyha megtér a paraszt,
hogy földecskéjét újra szántsa-vesse,
hogy annyi gyötrő távollét után
ledőlt kicsiny kunyhóját rendbeszedje,
mást nem talál, csak puszta földeket,
vetése, háza - minden kirabolva,
földjén csupán egyetlen vetemény
piroslik: tenger temetetlen hulla.