Tamás bátya

„Hogy az 1852-ben megjelent Tamás bátyának köze van-e aggodalmához, nem tudom, tán ő sem, mindenesetre megkérdezte: »Anya, ugye nagy probléma ez a sok menekült?« Látván a félelem felhőit a homlokán, gyorsan, s talán meggondolatlanul válaszoltam: »Igen, kicsim, nagy probléma, de nem neked kell megoldanod. Vannak erre hivatott emberek és hivatalok.« A gyerek megnyugodott, én nem. Mert mi van, ha holnap megkérdezi, ki és pontosan mit is tesz azért, hogy a menekültügy megoldódjon? Mit mondjak neki? Persze beszélhetek kerítésépítésről, profi humanitárius segítségről és civil ételosztókról, uniós szabályokról és parlamenti vitákról, sátortáborokról és megerősített határőrizetről, idézhetek Bibliát, Szent Istvánt vagy éppen mai bölcseket. De ez, tudom, nem fogja megnyugtatni őt. Dőlni fognak belőle az újabb kérdések, amiket csak közhelyes válaszokkal tudok majd elütni. Mert valódi megoldásról én még csak nem is hallottam.”