Huntington újraolvasva

„A konfliktusok tehát nem abból származnak, hogy az egyik vagy másik civilizációban az emberek jók vagy rosszak, ilyen vagy olyan rasszhoz tartoznak, és nem is abból, hogy eltérőek a gazdasági érdekeik, hanem abból, hogy alapvetően másképp látják a világot, és ez belátható időn belül nem is változtatható meg. Ha akkor az Európát irányító gazdasági és politikai elit jobban odafigyel arra, amit Huntington mond, talán el lehetett volna kerülni azt a konfliktust, amivel most Európának szembe kell néznie. De nem, az Európai Unió vezetőinek alapállása a bevándorlás támogatása volt: valamennyi e kérdéssel kapcsolatos európai bizottsági anyag – elsősorban demográfiai okokból – szükségesnek tartotta a bevándorlást. Egy 2000-es bizottsági anyag például a következőképpen fogalmaz: »Az unióban a következő évtizedekre előrevetített csökkenő népesség felkeltette a közvélemény figyelmét. Ugyanakkor a munkaerőhiány bizonyos gazdasági ágakban nehézséget okoz számos országban. Egyre nő a felismerés, hogy ebben az új gazdasági és demográfiai helyzetben a jelenlegi „zéró” bevándorlás, amely az elmúlt harminc év bevándorlási politikáját uralta, nem tartható tovább.«

Pedig 2000-ben, sőt már sokkal előbb a Huntington által megfogalmazott problémák nyilvánvalók voltak. Enoch Powell brit konzervatív képviselőnek, korábbi miniszternek 1968-ban politikai karrierjébe került az a kijelentése, hogy a bevándorlás egy katasztrófával egyenlő. Helmut Schmidt, az 1974–1982 közötti német kancellár egy 2002-ben megjelent könyvében azt mondja: »Idealista elképzelések miatt, amelyek a Harmadik Birodalom tetteiből származó bűntudatból eredtek, túl sok idegent fogadtunk be.«

Amikor a Jyllands-Posten Mohamed-karikatúrájára válaszul a dániai mozlim vezetők körbeutazták az arab országokat, olyan karikatúrákat is lobogtatva, amelyeket semelyik újság sem publikált, Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök megjegyezte: »Eláll a lélegzetem, hogy azok az emberek, akiknek megadtuk a jogot, hogy Dániában éljenek, mely helyet ők saját szabad akaratukból választottak, most körbejárják az arab országokat, hogy ellenszenvet keltsenek Dánia és a dán emberek ellen.« 2008-ban, amikor 30 ezer menekült érte el Olaszországot (ó, a régi szép idők!), Franco Frattini olasz külügyminiszter kifakadt, hogy az uniótól semmilyen segítséget nem kapnak. A most kialakult helyzetnek tehát volt előzménye elég. Célszerű lenne újraolvasni Huntingtont, talán még nem túl késő.”