Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Azt, hogy az állam rossz gazda, a rendszerváltást követően hallottam először, a liberális közgazdászok ezzel indokolták a végeinken korábban ismeretlen fogalomnak számító privatizációt.
„A tétel igazságtartalma a közelítés irányától függően vitatható, de hajlamosak lehetünk igazat adni neki, ha például olyanról olvasunk, Kassán pusztul egy strand. Már lánc és lakat sincs rajta. Az önkormányzat viszont azt állítja, tehetetlen, mivel még nem zárult le a közbeszerzési eljárás, amelyen a felújítást kivitelező céget kiválasztják. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés, ha a polgármester, vagy tetszőleges önkormányzati dolgozó telkéről vinne el boldog-boldogtalan minden mozdíthatót, akkor azt azért lezárnánk-e, vagy akkor is azon elmélkednének, ki tegye fel a lakatot az egyelőre még meglevő kapura?
A közbeszerzést arra találták ki, hogy a közületek ne sógor-koma alapon, hanem hatékonyan, közpénzeket megtakarítva vásároljanak árut és szolgáltatást, a megspórolt közpénzeket pedig a közjóra fordítsák. Egy így klasszikus win-win helyzet lenne, ha a gyakorlati megvalósulás az elméleti elképzeléssel összhangban valósulna meg. A közbeszerzés nyilvános kontroll mellett folyik, hiszen azt meg kell hirdetni a Közbeszerzési Értesítőben. A közbeszerzés szép, a közbeszerzés jó. Lenne. De hát Szlovákiában vagyunk.”