„A kérdés a jelenlegi párhuzamos szakmaközi és hegyközségi rendszer okán adódik: a mostani formájában szükség van-e a hegyközségi rendszerre vagy le kell választani a szakmaközi szervezetet az érdekvédelmi funkciókról és a szakmaközi szervezet továbbfejlesztésével, valamint a hegyközségi funkciók borvidékekre telepítésével hatékonyabban működhet az ágazat? Ez azért is fontos kérdés, mert jelenleg egy óriási, megújulni képtelen, nem hatékony, ámde drága rendszer finanszírozása állami szempontból nem túl előnyös.
(...)
Megérett az idő, hogy az érdekvédelmi funkció, és az újonnan kiépített szakmaköziség egymással konkuráló működési mechanizmusait felülvizsgálják, ugyanis a hagyományok mostanra a fejlődés gátjai lettek. Éppen ezért élesen szét kell választani a hegyközségi (érdekvédelmi) funkciókat a szakmaközi működéstől. Előbbit helyi (borvidéki) szinten kell tartani, az utóbbi pedig országos és nemzetközi környezetben kell értelmezni.
A jelenlegi útkeresés eredményeként felfrissült szervezetrendszert, a különféle érdekcsoportok egyéni befolyásától mentes működését kell célként kitűzni, úgy, hogy a stabilitást közben megőrizzék és a szereplők ne személyi változásokban, hanem a feladatok és szerepek újraosztásában lássák a megújulás lehetőségét.”