A józanságra szükség van – a Lázár-beszéd margójára

„Lázár János augusztus 20-i hódmezővásárhelyi beszéde nem pusztán az ünnepről szólt, sokkal inkább az utóbbi hónapok legértelmesebb állásfoglalásának tekinthető a bevándorlás vonatkozásában. Ennek okán csak remélni lehet, hogy ezt a kabinet sem véli másként. A miniszter mondatai gondolatokat ébreszthetnek egyesekben. Minden politikai oldalon.

A migráció témakörében leginkább két álláspont csontosodott meg a közvélekedésben. Az egyik – folyamatosan erősödő – tábor hívei a fizikai erőszaktól sem riadnának vissza, golyószórókat állítanának fel a déli határszakaszon, áramot vezetnének a kerítésbe, de minimum vízzel teli árkokat vizionálnak, tekintet nélkül a bevándorlók korára és nemére. Épeszű ember nyilvánvalóan nem tud támogatni ilyen elképzeléseket. Ugyanakkor a »másik« oldal sem teljesen »komplett«, amikor tárt karokkal ölelne keblére bárkit, aki hozzánk érkezik, sőt, a migráció hasznosságáról papol, ami ismét meghökkentően hatalmas ostobaság. Ez a társaság egy rosszul értelmezett liberális nézetrendszerből kiindulva adna pénzt és paripát, s még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a fegyvert kihagyták a sorból. Érdemes lenne elgondolkodniuk azon, hogy napi cirka 1700 migránsból vajon hányak lehetnek olyanok, akik távolról sem asszimilációs szándékkal másznak drótkerítést, hanem jóval alantasabb okból. Ne kendőzzük el a lehetséges igazságot: hazánknak – és ez más uniós állammal ugyanígy van – ekkora nyomás alatt semmilyen eszköze nincs terroristák kiszűrésére. Magyarul: ide bárki beszivároghat, legyen akármilyen célja. Ne felejtsük el: a Charlie Hebdo francia szatirikus lap elleni támadást mindössze két ember követte el, tizenkét halottat, köztük két rendőrt hagyva maguk után.

A kormány kerítése nyilvánvalóan nem a végleges megoldás. Talán lesz némi visszatartó ereje, az embercsempészek esetleg kereshetnek más útvonalakat – a horvátok is rájöttek már erre – de uniós összefogás nélkül Magyarország édeskeveset tehet, csupán tünetileg kezelhet bizonyos problémákat. Ugyanakkor szívesen megismerném a balliberális oldal terveit a helyzet kezelésére, mert a kabinet bírálatán túl még nemigen láttam mást, míg a Jobbik legalább rendelkezik valamilyen vízióval, főleg, ha a határőrség visszaállítására irányuló, egyébként megfontolandó javaslatát nézzük.

Lázár János nem csupán miniszterként állt mikrofon mögé augusztus 20-án, hiszen választókerülete erősen érintett a migrációs problémában. Éppen ezért is volt fontos, hogy miként gondolkozik, látja-e a fentiekben is megfogalmazott reális veszélyforrásokat, s azokra milyen megoldásokat kínál. Azt már tudjuk, hogy a plakátkampány nem az, a gond mértéke messze meghaladja a szavak erejét, most tettek kellenének. A választópolgár szemszögéből nézve pedig át kell lépnünk az ideológiai megközelítéseket, egy ásotthalmi vagy röszkei tanyatulajdonost ugyanis nem győzhetünk meg velük, hiszen amíg végighallgatja, addig több száz bevándorló halad keresztül a kertjén.”