A politikai ravaszkodás tolerálható határa ott húzódik, ahol az emberi méltóság kezdődik

De akkor mit szolgál a politika?

Meghalt Czeizel Endre. Nehéz években talált rám. Akkor, amikor még bátorság kellett hozzá. Barátot faragott belőlem.
„Meghalt Czeizel Endre.
Ragyogó ember volt. Sokak reményének hordozója és megvalósítója. Az élet embere volt. A jövő hordozója genetikusként, közemberként. Nehéz években talált rám. Akkor, amikor még bátorság kellett hozzá. Barátot faragott belőlem.

Tartozom neki. És ez már így fog maradni örökre. De rajtam kívül még sokan tartoznak neki: szülők, kik neki köszönhetik gyermeküket, magyarok milliói, akik általa értették meg, hogy bár megismételhetetlenek vagyunk, de gyermekinkben továbbélünk, és tartozik a humanizmusban hívő demokratikus sokaság, amely erőt meríthetett Czeizel derűjéből, szabadelvű demokratizmusából.
Ég veled barátom. Nyugodj békében!”