Nem lesz meg a kétszázezer aláírás vagy a négymillió szavazat! – a DK és a rendszerbontó népszavazás

„A Demokratikus Koalíció szervezetten nem vesz részt abban az aláírásgyűjtésben, amely egy, úgymond, rendszerbontó népszavazást igyekszik előkészíteni. Természetesen, a DK bármelyik tagja, pártolója, szimpatizánsa szignálhatja az íveket. Az alábbi érvekkel azonban azt szeretném megindokolni, hogy miért nem gyűjtjük magunk is az aláírásokat.

1. A civilek által március 15-én javasolt 19 kérdést a fideszes káderekből álló Nemzeti Választási Iroda alaposan kiherélte. A 19-ből 4-ből engedte meg a népszavazáshoz szükséges aláírásgyűjtést. Ráadásul olyan témák maradtak fent a rostán, amelyekből teljesen felesleges népszavazást kezdeményezni. Simán kormányzati döntési hatáskör a tankötelezettség korhatásának visszaemelése, a gyermekek ingyenes étkeztetése, a nyugdíjban részesülő képviselők nyugellátásának szüneteltetése és a kötelező kamarai hozzájárulás eltörlése. Feles törvény valamennyi.

Nem véletlen, hogy az emberek mindennapjait a leginkább érintő kérdésben - például a vasárnapi boltzár - nem engedték a népszavazást, hiszen ott legalább minimális esély lett volna az érvényes és eredményes voksolásra. Orbánék tökéletesen tudják, hogy a szabadon bocsátott négy kérdésben erre nincs esély.

2. 2010 után az Orbán-kormány átalakította a népszavazási szabályokat. Úgy módosították a törvényt, hogy esély se legyen arra, hogy egy, a hatalmukat gyengítő voksolás eredményes legyen. Kétszázezer előzetes aláírás összegyűjtése is rendkívül nehéz, négymillió igen szavazat megszerzése a népszavazáson pedig gyakorlatilag lehetetlen.
A 2004-es, a kettős állampolgárságról szóló szavazáson - a régi szabályok szerint - kétmillió szavazat is elég lett volna Orbánéknak, de még az sem jött össze.

A 2008-as, vizitdíjas népszavazáson 3,3 millióan szavaztak a 300 forintos kiadás ellen. Tehát egy úgynevezett »nemzeti sorskérdésben« a most szükséges négymillió szavazat fele sem jött össze, a »zsebünkre menő« másik esethez képest még 700 ezer voks kellene, hogy érvényes és eredményes legyen egy olyan népszavazás, ahol a kamarai tagságról mondjunk véleményt.

Jelzem, hogy a NATO- és az EU-tagság megerősítésére kiírt népszavazáson sem volt négymillió igen szavazat, pedig a sorsunkat, jövőnket meghatározó szövetségi rendszerekhez való csatlakozásról voksoltunk. Akkor a kamarai tagság ügye majd forradalmat csinál?

Ugyan... Az ügy tehát reménytelen.

3. Akik tehát ezt a »rendszerbontó népszavazást« elindították, vagy naivak, vagy valamilyen módon és céllal maguk is az ellenzéket gyengítik. A demokratikus ellenzék - pártok és civilek - nincsenek abban a helyzetben, hogy egy általuk indított vagy felkarolt kezdeményezés megbukjon. Ennek üzenete lesújtó következményekkel jár. A kormányváltást akaró milliók azt fogják mondani, hogy pártjaik, civil mozgalmaik még ennyire sem voltak képesek. Borítékolható ugyanis, hogy vagy nem gyűlik össze a kétszázezer aláírás, vagy nem lesz meg a négymillió szavazat. A kudarc nyilvánvaló.
A Fidesz, a Jobbik és a kormánysajtó azt fogja üvölteni, hogy az ellenzék béna, megbukott, kihagyva az értelmezésből, hogy átírták a népszavazási szabályokat, illetve törölték azokat a kérdéseket, amelyek talán mozgósító erejűek lehettek volna. Félő, hogy a civilek majd a pártokra mutogatnak, hogy »nem tették oda magukat«, a pártok meg majd egymást hibáztatják, vagy a nélkülük népszavazást indító civilek felelősségét firtatják majd. Az ellenzék veszekszik, a Fidesz tort ül, Orbán röhög a markába.

4. Képzeljük el, hogy összejön a népszavazáshoz szükséges kétszázezer aláírás. (Ma ehhez kisebb csoda kell, de bízzunk benne.) A 2014-es országgyűlési választáson nagyjából 1,1 millióan szavaztak a közös ellenzéki listára. Mi van, ha erre a négy, rendszerbontásra fennmaradt kérdésre ennél kevesebb igen szavazat gyűlik össze? Azt fogják mondani, hogy még kisebb az ellenzék támogatottsága, mint a választás idején volt. Ami nyilván nem lenne igaz, de ezekre a kérdésekre ennyien keltek fel a fotelból, tehát a látszat nehezen lenne magyarázható...

5. A ciklus feléhez közeledve a népszavazás bármilyen kudarca súlyos idő- és presztízsveszteséget okoz az ellenzék számára. Hosszú időre elveszíti a néphez fordulás jogát és képességét.

Pedig a népszavazás intézménye a DK szerint is fontos. Akkor szabad megpróbálkozni vele, ha aktualitása, politikai üteme van, és csak olyan kérdésekben, amelyek valóban alkalmasak a mozgósításra, a kormányváltás hitének erősítésére. Ez a mostani kezdeményezés előre látható sikertelensége okán minimum nem bontja le Orbán rendszerét, jó, ha nem okoz túl nagy kárt a demokratikus ellenzék számára.

6. A DK abban hisz, hogy a pártoknak meg kell erősödni. Építeni kell a szervezeteket, minél többet találkozni az emberekkel és olyan programot kell alkotni, amely egyszerre hiteles és reményt kínáló alternatíva. A demokrácia, a szabadság és a társadalmi szolidaritás helyreállítása komolyabb és elmélyültebb felkészülést igényel. A Demokratikus Koalíció ezt az utat kívánja járni.”

(via Népszabadság)