„BATMAN: ELSŐ ÉV / HELLBOY: THE CORPSE
Ha már vizuális történetmesélés… természetesen vannak más mesterei is a paneleknek Darwyn Cooke-on túl. Például Mike Mignola és David Mazzucchelli. Amikor mutatni akartam pár oldalt, amelyek rám nagyon nagy hatással voltak, a Batman: Első év és a Hellboy: The Corpse közt hezitáltam. Aztán arra jutottam, hogy miért ne beszéljek röviden mindkettőről. Olyan egyszerű, mégis fantasztikusan kivitelezett narratív megoldásokról van itt szó, amik az információk precíz adagolásával, a jól megválasztott nézőpontokkal és az energikus panelstruktúrával gördülékenyen elmesélnek egy teljes történetet (Első év) vagy megteremtenek egy briliáns atmoszférát (The Corpse). És mindkét esetben érdemes megjegyezni: sem Mignola, sem Mazzucchelli (Frank Miller forgatókönyvéből) nem használnak semmiféle különösebben extrém, parasztvakító, erőfitogtató, hivalkodó megoldásokat.
Megkockáztatom, hogy ennél ügyesebb, masszívabb, kompaktabb három oldal kevés létezik a képregény történetében. Mazzucchelli és Miller néhány képpel és pár tömör mondattal elmesélik Batman szinte teljes eredettörténetét, közvetítve annak minden emocionális erejét, úgy, hogy rövidsége ellenére egyáltalán nem hat zanzásítottnak. És az benne a trükk, hogy nagyon is egyszerűnek tűnik az egész – de ilyet csak olyasvalaki tud, aki nagyon mélyen érti a képregény lényegét. (…)
MIDNIGHT NATION
Első komolyabb ismerkedésem a képregényekkel középiskolában, a magyar kiadású Pókember, X-Men és Marvel Extra idejében történt, de azt, hogy igazán megnyílt előttem a Kilencedik Művészet világa, és rádöbbentem, hogy van más is a szuperhősképregényeken túl, a Midnight Nationnek köszönhettem, egyetemista koromban. A helyi szerepjáték bolt sovány képregényes választéka nem volt elég nekem, és mivel annak idején hazánkban az internet még gyerekcipőben járt, így nem férhettem hozzá kritikák és a témára specializálódott oldalak információrengetegéhez, arra kényszerültem, hogy a telefonkönyv vastagságú Reviews katalógusból rendeljek találomra füzeteket, jobbára az alapján, hogy mennyire tetszettek az illusztrációk. Így botlottam bele véletlenül Straczynski (akkor persze még fogalmam sem volt róla, hogy ki ő) szenzációs sorozatába, ami hatalmas sokk volt: először találkoztam képregénnyel, ami olyan témákhoz nyúlt, amihez a Marvel füzetei vajmi ritkán. Mit is jelent embernek lenni, hogyan találd meg a kiutat, ha elveszve érzed magad, mik azok az értékek, amik igazán számítanak. Megváltástörténet, Dante poklának egyfajta parafrázisa, lelki utazás, mindez egy természetfeletti horrortörténetbe csomagolva.